A félelem talán a legpusztítóbb érzésünk, állandó vagy gyakori jelenléte összeegyeztethetetlen a kiegyensúlyozott élettel. Abban különbözik a szorongástól, hogy tárgyhoz, konkrét helyzetekhez kötött. A két érzés azonban természetesen nem választható élesen ketté, egyik magában hordozza a másikat is. Egy bizonyos: amíg félelmeid és szorongásaid határozzák meg mindennapjaidat, addig nem élhetsz harmonikus életet. Ebben az esetben az első számú teendőd tehát az, hogy rettegett „mumusaidat” megszelídítsd. Na de hogyan valósítható ez meg?
A legfontosabb dolog az, hogy légy türelmes és adj időt magadnak. Ha hosszabb ideje szorongsz, ha félelmeid irányítják az életedet, akkor nem várhatsz azonnali eredményt. Csak fokról fokra, kis lépésekben haladhatsz. Az apró változások, a részeredmények adnak majd erőt és hitet a folytatáshoz és a végső célod eléréséhez. Hitre pedig szükséged lesz. Fontos, hogy lásd magad előtt, vizualizálni tudd vágyaid beteljesülését, és hogy ezeket valóban elérd, a megingathatatlan akarat mellett szilárd hitednek is lennie kell, hogy meg tudod csinálni. Ez a félelmek örvényében általában nem áll rendelkezésedre, az apró részeredményekből merítheted. A legtöbben azért nem képesek soha végérvényesen leszámolni félelmeikkel, mert túl nagy távolságot látnak jelenlegi állapotuk és a vágyott állapot között, és nem hisznek benne, hogy valaha is elérhetik azt. Ők rosszul állítják fel a célt. Legyen egy határozott víziód arról, hogy mi felé igyekszel, de az első számú célod az legyen, hogy mindennap egy kicsivel jobban érezd magad, mint az előző napon. Sőt, ha olykor kissé visszaesel, az sem probléma, tulajdonképpen így természetes. Egyenes vonalú, megtorpanás nélküli fejlődés nem létezik. A hosszabb időintervallumban elért eredmények számítanak. Dolgozz magadon fáradhatatlanul, és töltsön el örömmel, hogy teszel valamit önmagadért! Olyan lépésekben haladj, hogy jó érzéssel töltsön el, ha erre a belső lelki munkára gondolsz. Ha ilyenkor frusztrációt és elégedetlenséget érzel, akkor az azt jelenti, hogy túl sokat vársz el magadtól, túl gyors tempót diktálsz. Ha így van, valószínűleg fel fogod adni, mielőtt elérnéd a célod. A lényeg tehát az, hogy ne akadálynak, hanem kihívásnak vedd, és élvezd a fejlődési-változási folyamatot, amelyen átesel.
A szorongás, a félelmek megszelídítésénél is az aranyszabályt tartsd szem előtt: arra gondolj, amit akarsz, és ne arra, amit nem akarsz. Ezt a mindennapi élet viszonylag nyugodt helyzeteiben kis gyakorlással elérheted. Ha elmédbe betolakszik egy-egy zavaró gondolat, gyorsan cseréld le egy pozitívra! Ne erővel, hanem lazán, egyszerűen engedd a rosszat továbbsuhanni. Minél görcsösebben próbálod kiiktatni a negatív gondolatokat, annál makacsabbak lesznek. Nem az a dolgod, hogy megküzdj velük, hanem az, hogy hagyd őket figyelmen kívül, fordulj más irányba. Ez a rossz beidegződések miatt kezdetben nehéz lehet, de kitartó munkával begyakorolható és szokássá tehető.
Súlyos szorongások és erős félelmek szorításában élő emberek esetében azonban ez az egyszerű módszer önmagában többnyire nem elegendő. Egy fóbiától szenvedő beteg például mindaddig sikerrel alkalmazni tudja ezt a technikát, amíg nem kerül szemtől szembe félelmeinek tárgyával. Ha azonban ez megtörténik, általában heves fiziológiai tüneteket produkál és képtelen elűzni negatív gondolatait. Hogy erre idővel képessé váljon, 1. szembe kell néznie félelmeivel, és 2. el kell sajátítania azokat a módszereket, amelyek begyakorlásával tudatosan irányíthatja gondolatait.
A következő két bejegyzésemben egy-egy olyan gyakorlatot mutatok majd be, melyek segítségével ez a két cél elérhető. Súlyos szorongásos zavar esetén a kettő együttes alkalmazását javaslom. A módszerek előnye, hogy bárki egyedül is elvégezheti őket, de természetesen hatékonyabb eredmények érhetőek el, ha szakember vezetése alatt valósul ez meg.
szeretném ezt a két módszert kipróbálni mert nagyon érdekes amit leirtál