„Az emberek nem azért sírnak, mert gyengék, hanem azért, mert túl régóta erősek.” (Johnny Depp)
Pszichológusi munkám során gyakran tapasztalom, hogy szorongásos problémákkal küzdő klienseim számára a személyes belső erő megélése és kifejezése óriási jelentőséggel bír. A pánikbetegségben vagy generalizált szorongásban szenvedők túlnyomó többsége erős embernek vallja magát, olyannak, aki a betegsége kialakulásáig minden nehézséget hősiesen elbírt, így nem is érti, mi történik vele, hová tűnt az ereje. Az ilyen ember sok esetben szégyellni való gyengeségként éli meg a betegségét. Amikor azt mondom neki, hogy a gyógyulása érdekében engedje meg egy kicsit magának a gyengeséget, ne akarjon annyira erős lenni, jellemzően értetlenül néz rám. Szocializációnk során úgy tanultuk meg, hogy az erő kívánatos, hiánya pedig szégyellni való emberi jellemző.
Jelen korunkban az erő valóban fontos társadalmi elvárás. Ezzel nem is lenne gond, ha a helyén tudnánk kezelni. A probléma abban van, hogy az ego teljesen tévesen értelmezi a mibenlétét. Úgy gondoljuk, az erő és az önérvényesítő képesség közé egyenlőségjelet lehet tenni: az erős ember domináns, nagyhangú, törtető, aki mindenáron eléri az általa kitűzött célt. Bár klienseim többsége nem ilyen, az sokuk közös vonása, hogy igyekeznek elrejteni sebezhetőségüket mind önmaguk, mind mások elől, lelki páncélt viselnek, és kétségbeesnek, amikor azt tapasztalják, hogy betegségükkel ez a páncél repedezni kezd, és védtelenné válnak. A főként ego által vezérelt egyén esetében ugyanis az áhított erőt a félelem mozgatja. Az átlagember tele van szorongással, sebezhetőnek éli meg önmagát, ezért folyton védekezik és támad. Ezt a viselkedésformát tartjuk általában az erő jelének, pedig tulajdonképpen nagyfokú bizonytalanságból fakad. Az ilyen „erő” álca csupán, ami a sebezhetőség elrejtésére szolgál, keményre edzett vaskos érzelmi páncél, amely mivel félelemből gyúrt, ezért könnyen megtörik, és ilyenkor a személy hirtelen a gyengeségei között találja magát csupaszon, értetlenül, védtelenül. Amikor azt javaslom klienseimnek, hogy ne akarjanak annyira erősek lenni, azzal arra biztatom őket, hogy ne edzzék tovább a páncélt.
A valódi erő ugyanis egészen máshol van, másból fakad és más természetű. A Tarot kártyacsomag nagy arkánumának nyolcadik lapja egy hajlékony, lágy vonású női alakot ábrázol, aki egy oroszlánnal küzd meg – lásd a fenti illusztrációt. A lapon nem egy véres harc képe jelenik meg, hanem a vadállat felett gyakorolt szelíd hatalom ábrázolása. Olyan ősi bölcsességet közvetít a kártya, amelyet mai korunkban csak kevesen értenek meg, és még kevesebben képesek az életükben is megvalósítani. Közéjük tartozott Mahatma Gandhi, aki azt hirdette, hogy mivel az erőszak csak további agressziót szül, a világot jobbá tenni kizárólag a szelídség erejével lehet. (Az életéről készült tanulságos filmet megnézheted itt.)
Teljesen mindegy, hogy a küzdelem külső színtéren, vagy a lélek mélységeiben zajlik, a törvény univerzális: minden agresszív támadás csak a szelídség erejével verhető vissza hatékonyan. Ez a magyarázata annak, hogy a negatív kényszergondolataink elleni védekezés egyetlen hatásos módja a szelíd elfogadás, ahogy ebben a videómban is elmondom. A Tarot kártya annak az ábrázolása is, hogy miként küzdhetünk meg a bennünk élő fenevaddal.
Húsvétkor Jézus feltámadását ünnepeljük. A bibliai történetből kiindulva úgy is felfoghatnánk, hogy a Megváltó felett győzelmet arattak gyilkosai, hiszen elfogták, megkínozták és kivégezték. Mégsem jut senkinek eszébe, hogy Jézust vesztesnek tartsa. Gyengeségről vagy erőről tett ő vajon tanúbizonyságot? Felfogásunk szerint egy, az övéhez hasonló jelenkori sors gyengeségről tanúskodna. Nem tudta megvédeni magát, mondanánk. De tudjuk, hogy itt teljesen másról van szó. Jézus önként vállalta a kereszthalált, ami hatalmas belső erőt feltételez. Éppen a szelíd önmegadással győzedelmeskedett támadói felett. Sorsa azt tanítja a világnak, hogy az az ember, aki tudja, hogy nincs veszítenivalója, mert elpusztíthatatlan, hiszen a lelke örök életű, még azt is megengedheti magának, hogy szelíd legyen.