Lelki önvédelmi mechanizmusaink

Az ember lelki működésének egyik meghatározó sajátossága a pszichés önvédelmi stratégiák alkalmazása. Ennek célja egyrészt a személyiségstruktúra stabilitásának, koherenciájának megőrzése, másrészt a minket érő traumák enyhítése, semlegesítése. A kihívásokra adhatunk egészséges válaszokat, hatékonyan megküzdve az aktuális nehézséggel, de reagálhatunk félelemből is, amikor is nagy az esélye, hogy inadekvát választ adunk. Utóbbi esetben nem oldjuk meg a problémát, hanem beletörődünk, túlreagáljuk vagy elhárítjuk. Nézzük meg ezt a három lehetőséget egy konkrét, mindennapi élethelyzeten keresztül!

Képzeld el, hogy a munkahelyeden füledbe jut, hogy a főnököd túlóráztatni akar, azt szeretné, hogy ma tovább maradj benn. Érthető módon, semmi kedved ehhez. Mik a lehetőségeid? Választhatod azt, hogy megadod magad a helyzetnek, behódolsz a főnök akaratának, és rossz szájízzel maradsz. Megteheted azt is, hogy keményen szembeszállsz vele, dühösen, akár támadóan lépsz fel a saját védelmedben, ami nagy valószínűséggel konfliktushoz vezet. És dönthetsz úgy is, hogy amennyiben lehetséges, elkerülöd a vele való találkozást, és a munkaidő végeztével gyorsan kisurransz a hátsó ajtón, még mielőtt közölhetné veled a szándékát, vagy ha erre nincs lehetőség, akkor maradsz, és ködösítéssel, önbecsapással nyugtatgatod magad, például arra gondolsz, hogy így legalább jobban begyakorolhatod a munkafolyamatokat. A fenti viselkedésformák nagyon különbözőek, de az közös bennük, hogy mindegyik esetében a benned élő ijedt gyermek reagál a kihívásra, és nem a tudatos, kompetens, érett felnőtt. Nézzük meg most egyenként kicsit részletesebben ezeket a reakciókat, hogy pontosan mi is a gond velük!

- Behódolás – Amikor nehéz helyzetbe kerülünk, és úgy érezzük, nincs elég erőnk és önbizalmunk megküzdeni vele, akkor nagyon gyakori válaszreakció, hogy szófogadó gyermekként alárendeljük a saját akaratunkat másokénak. Az ilyen viselkedés fő forrása és mozgatórugója a megfelelési kényszer. Habár a behódolás csökkenti a külső konfliktusok számát, erős belső feszültséget és elégedetlenséget szül, ami rossz közérzetet kelt bennünk, még inkább aláássa önbizalmunkat, hosszabb távon pedig akár szorongásos tünetek táptalajává is válhat.

- Túlkompenzálás – Itt a fenyegető helyzetre erődemonstrációval reagálunk. A jelmondata az lehetne, hogy „a legjobb védekezés a támadás”. Ebben az esetben a bennünk élő ijedt gyermek a sarokba szorított, félelemből támadó kis állathoz hasonlatos. Mivel dominanciát hangsúlyozó, erőfitogtató viselkedésformáról van szó, a felszínen ez kifejezetten hatékonynak, magabiztosnak tűnő válaszreakció lehet, így nagyon könnyű megtéveszteni vele a környezetünket. Az erődemonstratív viselkedés gyakori jelenség például a hatalmi pozíciókban levőknél.

- Elhárítás – Ez az önvédelmi mód több formában megnyilvánulhat, de a lényege minden esetben a helyzettel való őszinte szembenézésre való képtelenség. Mivel a valóság túlságosan ijesztő és fájdalmas lenne, ezért az illető személy vagy fizikailag is elkerüli a fenyegető szituációt, vagy az élményt hamisítja meg. Ez tehát a menekülés és/vagy önáltatás stratégiája. Mindez a kiszolgáltatott, tehetetlen, fantáziavilágának menedékébe húzódó gyermek képét idézi elénk, és nélkülözi azt a tudatosságot és kompetenciát, amellyel egy felnőtt kezeli a felmerülő problémákat.

Mindannyian élünk olykor önvédelmi mechanizmusokkal, az egyéni különbségek ezek jellegében és gyakoriságában vannak. Gondolkodj el kedves Olvasóm, hogy a te esetedben melyik a legáltalánosabb énvédő mód a fentiek közül, és hogy miként tudnál segíteni annak a belső gyermeknek, aki ahhoz folyamodik! Hiszen, ahogy láttuk, ezek a bennünk élő ijedt gyermek reakciói, és így nem érett viselkedésformáknak minősülnek. A személyiségfejlődés egyik fő célja ugyanakkor éppen az, hogy kialakítsuk és megerősítsük magunkban azt a felnőtt ént, aki védő szárnyai alá véve ezt a sérülékeny részünket, valóban hatékony válaszokat tud adni az élet kihívásaira. Hogy milyen vonások és miféle működésmód jellemzi ezt a felnőttet, arról a következő cikkben írok majd bővebben.