Videót készítettem, amelyben arról beszélek, hogy mit tehetünk, amikor olyan tragikusnak tűnő élethelyzetbe kerülünk, amelyben a pozitív gondolkodás is csődöt mond. Mi a megoldás, amikor teljesen kilátástalannak tűnik a helyzet és vigasztalanok vagyunk? Hallgasd meg a tanácsaimat!
Magamról
Bakos Adolfnak hívnak, pszichológus vagyok. Végzettségemet 2006-ban szereztem meg a Szegedi Tudományegyetemen. 2013-ban indítottam útjára a Stresszdoki Programot, melynek küldetése az íráson és a segítő tanácsadáson keresztül történő önismeretfejlesztés, stresszoldás és közérzetjavítás.Kövess a Facebookon is!
hat ével ezelöt velem is történt egy tragédia a férjem lecserélt egy nálamnál tizen kilenc evvel fiatalab nőre de most már tudom hogy igy volt ez nekem jóki vett egy taposo malombol amit önként sose hagytam volna abba még bele nem rokanok igy könyeb az életem a gyermekeink kirepültek élik a saját életüket igy több időm van a szépre az unokáimra a hobiaimra nagyon szeretem a virágokat igy kertészkedem es kézi munkázom amire ő mellete soha nem jutot idő minden percem be volt osztva este fárattan buktam az ágyba még sokszor a vágyait is kinal teljesitettem
bocs a hejes irásért
Kedves Anna, köszönöm a hozzászólást. Erről beszélek a videóban, és hiszem, hogy mindenki tudna példát mondani a saját életéből. Még egyszer köszönet az őszinteségedért.
Kedves Stresszdoki!
Sok nehéz helyzetet, kiúttalanság-érzést éltem meg, és sajnos valóban úgy van: amikor benne van az ember a gödörben, nem látja a napfényt. Hiába tudja, ott van – a fény nélkül elpusztul… nekem azt a tapasztalatom, hogy külső segítség nélkül nem lehet kimászni bizonyos gödrökből. Szerintem VAN olyan élethelyzet, amikor belső tartalék kevés, elfogy…Az ember nagyon védtelen, csoportra “született” lény – a magam tapasztalatából kiindulva ezért úgy készülök a jövőre (estemben ez az öregedés), hogy ne maradjak egyedül. Ez nem görcsös társfüggést jelent, hanem egy hálót magam alatt/körül. Így “csak” arra kell figyelnem, hogy a gödrökbe beleesve mielőbb kiáltsak és legyen is ott valaki…