Neki sikerült – Melinda története

Melinda szorongásos panaszokkal fordult hozzám. A közös munka során hősiesen küzdött félelmeivel, végig nagyon motivált volt a változásra, a fejlődésre. A konzultációknak és a gyakorlatoknak hála, sikerült állapotán számottevően javítania. Erről a személyiségfejlődési folyamatról mesél most az olvasóknak, amit szívből köszönök neki.

Amióta eszemet tudom, szorongó kislány voltam. Szerető családban nőttem fel ugyan, de sok volt a veszekedés, a súrlódás, különösen nagyapám miatt, akivel együtt laktunk. Szüleim igyekeztek mindent megadni nekem, de szigorúak voltak, a feladatokat precízen kellett elvégezni, hibázásnak nem volt helye, ha ilyen mégis megtörtént, kemény kritikát kaptam. Mindez állandó készenléti állapotot idézett elő bennem. Adolffal való közös munka során ismertem fel, hogy a felnőttkori problémáim, a szorongások, a magammal szembeni szigorú elvárások és a saját személyem elleni kíméletlen kritika ezekre a korai élményekre vezethetők vissza.

Negativizmusra való hajlamom végigkísérte az életem. Minden helyzetre szorongva reagáltam, sötét szemüvegen keresztül láttam az egész világot. Viszont többé-kevésbé uralni tudtam ezt magamban. 41 éves koromban azonban mintha átszakadt volna bennem valami gát, erős szorongásos tüneteim lettek: remegés, izzadás, mellkasi fájdalomérzet, étvágytalanság. Egy ideig sem aludni, sem dolgozni nem tudtam. A tünetektől még jobban megijedtem, mert azt hittem, valami súlyos betegségem van. Voltam pszichiáternél, de azt éreztem, hogy szükségem lenne egy olyan szakemberre is, aki tartósabb lelki támogatást nyújt. Emiatt keresgéltem az interneten, és akkor találtam rá Adolf negatív gondolatokról szóló videójára, ami nagy hatást gyakorolt rám, majd jelentkeztem is hozzá egyéni konzultációra.

A beszélgetéseink lehetővé tették számomra, hogy rálássak a helyzetemre, sőt, az egész életemre. Kezdtem megérteni az összefüggéseket, ami nagyon sokat segített, hiszen végre értelmezni tudtam, hogy mi zajlik bennem. Különösen nagy előrelépést jelentett, amikor Adolf módszerének segítségével rá tudtam látni a személyiségstruktúrámra és -dinamikámra. Minél jobban összeállt a kép, annál könnyebben kezeltem a rosszulléteket és a negatív gondolatokat, amik ezáltal enyhültek, ritkultak. A belső kritikus, mint személyiségrész megismerése és formához kötése például azt eredményezte, hogy az általa gerjesztett szorongásokat már nem éltem meg annyira drasztikusan, nem éreztem magam annyira tehetetlennek az állapotommal szemben. Amire az ember rálát, afelett már van némi hatalma, nincs annyira kiszolgáltatva neki.

Rengeteget tanultam magamról. Már tisztán látom, hogy mennyire fontos volt a jövőm szempontjából, hogy meghaladjam egykori önmagam. Éppen ezért, ha most visszatekintek a megtett útra, szinte hálás vagyok, hogy így alakult, hogy problémákkal kellett szembenéznem, hiszen pontosan erre volt szükség ahhoz, hogy változni, fejlődni tudjak. A saját magammal szembeni szigorú elvárások korábban például azt is megkövetelték, hogy állandóan megfeleljek másoknak, hogy „jó ember” legyek, ami rengeteg energiámat emésztette fel, és sok elfojtott dühöt okozott. Ebben is változtam. Már nem akarok mindenkin segíteni, és érdekes módon pont most és így érzem azt, hogy elfogadóbb ember lettem.

Tapasztalataim szerint az önismereti munka csodákra képes, mert ráébreszt bennünket arra, hogy miközben a külvilágban keressük a megoldásokat, azok mindvégig ott vannak bennünk. A megoldás valójában mi saját magunk vagyunk. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy az önismeret útja szinte végtelen, egész életünkben azon járunk, a fejlődési folyamat tulajdonképpen sosem ér véget. És kihívások, nehézségek is mindig adódnak. A mai napig vannak szorongásaim, olykor elbizonytalanodom, megrendülni látszik az a szilárd alap, amit lassan sikerült kialakítanom. A különbség az, hogy most már úgy érzem, ilyen esetekben van hová nyúlnom, nem vagyok annyira védtelen és kiszolgáltatott. A konzultációk, a sok megszerzett ismeret és élmény, a jegyzeteim, egy-egy erőt adó mondat felidézése – ezek átsegítenek a legnehezebb időszakokon is. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy dolgozzon magán, mert nagyon megéri!