Habár a pszichológia és a spiritualitás között szoros és természetes kapcsolat van, ezt az összetartozást szakmai berkekben sokan kétségbe vonják, sőt tagadják. Különösen a pszichológia művelőinek egy része utasít el mindenféle spirituális-ezoterikus tant, mondván, hogy ezek tudományos módszerekkel nem vizsgálhatóak, az ismert elméletekkel nem magyarázhatóak, bizonyítani nem lehet őket. Az ilyen álláspontra helyezkedő szakemberek tudománytalannak, és a butaságból fakadó képzeteknek címkézik azokat a természetfeletti jelenségeket, melyeket nem tudnak vizsgálni és megmagyarázni. Egyrészt helyesnek tekinthető ez a babonák és kuruzslás világától való elhatárolódási törekvés, másrészt azonban fontos belátnunk azt is, hogy annak ellenére, hogy egyes jelenségeket nem tudunk kimutatni és megérteni, azok még létezhetnek. Úgy gondolom tehát, hogy nem a tudományos kritériumoknak való megfelelési igény a probléma, sokkal inkább az a merev hozzáállás, amivel sok szakember a spiritualitáshoz, az ezotériához viszonyul.
A pszichológia az olyan egzakt természettudományokat tekinti követendő példának, mint a fizika és a kémia. Amíg azonban az élettelen természet többnyire ugyanazon törvények szerint működik, és így kiszámítható, az ember rendkívül komplex és változó lény. Ezt figyelembe kell venni, hiszen ha a pszichét olyan módon próbáljuk megragadni, mint az anyagot, ha tudományos, ám a természetétől idegen keretek közé szorítjuk, akkor nagyon hamar tévútra tévedünk. A pszichológia lélektannak nevezi önmagát, tehát valóban a lélekkel kell(ene) foglalkoznia, és nem arra törekednie, hogy az emberi pszichét, mint valami mentális gépezetet ragadja meg és írja le. Ezt a hibát mégis gyakran elköveti, különösen némely irányzata.
Nagyon izgalmas korban élünk jelenleg. Hihetetlen ütemben változik a világunk, a felfogásunk. Gyakran halljuk, hogy most ébred az emberiség. Olyan témák váltak mindennapossá, amelyekről 40-50 évvel ezelőtt még csak nem is hallottunk, mint például a tudatos teremtés lehetősége. Ebben a változásban a pszichológia és a spiritualitás egyre közelebb kerül egymáshoz. Elismert kutatók, a világ legnagyobb szaktekintélyei helyezkednek arra az álláspontra, miszerint a világ jóval több annál, mint aminek eddig gondoltuk. Paradigmaváltás előtt áll a tudomány, és ennek köszönhetően talán az ember végre méltó helyére kerül ebben a kibontakozó holisztikus világképben.
Létezik a pszichológiának egy „vadhajtása”, egy, a szakmai berkekben sokak által mostohagyermekként kezelt ágazata, a parapszichológia. Ez az irányzat a látható világunk mögött meghúzódó mélyebb valóságot tanulmányozza tudományos igényességgel. Egyre több kutatási eredmény bizonyítja, hogy léteznie kell egy, az Univerzumot mozgató magasabb rendű intelligenciának, energiának. Mi több, napjainkban már az egzakt természettudományok képviselői is erre a következtetésre kénytelenek jutni. A fizikusok megállapították, hogy az anyag olyan formában nem létezik, ahogyan azt nekünk annak idején az iskolában tanították – megjegyzem, a hivatalos tananyag azóta sem változott. Behatolva az „anyag” szerkezetébe ugyanis kiderül, hogy az egész nem más, mint folyamatos mozgásban levő besűrűsödött energia. Hogy ezt a hullámtermészetű energiát mi mozgatja, arra képtelenség tudományos kritériumoknak megfelelő választ adni. A hívő kutatók ezekben az eredményekben Isten létezésének bizonyítékát látják, a nem hívők tanácstalanul a vállukat vonogatják.
Holisztikus szemléletű pszichológusként őszintén remélem, hogy az általam művelt tudomány is visszatalál tárgyának, a léleknek az eredeti forrásához, és ezáltal eddig ismeretlen lehetőségek nyílnak meg a személyiségfejlődés és a gyógyítás területén is. Hiszem, hogy minden gyakorló pszichológus tapasztalja, hogy a jelenleg uralkodó tudományos világkép keretein belül nagyon sok felmerülő kérdést képtelenség megválaszolni. A paradigmaváltás azonban sokat segíthet abban, hogy az embert nem az Univerzum más létezőitől elszigetelt halandóként, hanem tudatos, a teremtés képességével megáldott entitásként tekintve jobban ráláthassunk pszichés problémáink eredetére és a megoldás lehetőségeire.
Valóban léteznek megmagyarázhatatlan esetek. Velem nem egyszer megtörtént. Semmiféle ésszerű magyarázat nem adható például olyasmire, amikor az ember egy balesetet fél perccel azelőtt megérez, mint ahogy megtörténik, vagy megálmodik hajnalban egy eléggé extrém dolgot, ami órákkal később pontosan ugyanúgy megtörténik.
Ehhez viszont -”Egyre több kutatási eredmény bizonyítja, hogy léteznie kell egy, az Univerzumot mozgató magasabb rendű intelligenciának, energiának.” -csak annyit:, hogy végeztem megfigyeléseket embercsoportok spontánnak tűnő (utcai közlekedés, többlakásos lépcsőház ki-be járás) mozgásáról, és olyan rendszerességet fedeztem fel, hogy félelmetes! Mintha szabályozva lenne az emberek mozgása.