Előző bejegyzésemben az extrovertált és az introvertált embert hasonlítottam össze. Létezik egy másféle tipologizálás is, ami az ábécé kezdőbetűivel jelöli meg a különböző személyiségtípusokat. Jelen cikkemben az ún. A-típusú személyiséget mutatom be, ugyanis pszichológusi munkám során gyakran találkozom ilyen emberrel, és a rá jellemző pszichés problémákkal.
Sikerorientált világunk átka, hogy az ember értékét a teljesítményéhez kötjük, illetve azon keresztül határozzuk meg. Már az iskolai oktatásban megkezdődik a versengés és a megkülönböztetés: az okosabb gyerekek sokkal több dicséretben részesülnek, mint gyengébb képességű társaik. Úgy gondolom, rendben is lenne, hogy a társadalom elismeri a teljesítményt, amennyiben nem helyezné azt az általános emberi értékek fölé. Manapság azonban éppen ezt tapasztaljuk. Aki érvényesülni akar, annak keményen kell küzdenie, erején felül kell teljesítenie, ami viszont a családi élet rovására mehet, mi több, hosszabb távon testi-lelki problémákat is okozhat.
Ebből a szempontból a menedzser típusú emberek a leginkább veszélyeztetettek. Az üzleti szféra hatalmas követelményeket támaszt az egyénnel szemben, hiszen a versengésre épül. Ahhoz, hogy valaki az üzlet világában boldogulni tudjon, gyakran „meg kell erőszakolnia” önmagát, saját lelkét. Az ilyen kimerítő életmódot folytató emberre szoktam mondani, hogy „robotfunkcióra kapcsolva” éli a mindennapjait. Habár ez általában az ő (pontosabban az egója) választása, a túlterheltség negatív következményeit ettől függetlenül viselnie kell.
Az ember ugyanis nem robotlétre született. Minél inkább gépiessé válik, annál jobban eltávolodik saját lelkétől, valódi önmagától. És ilyenkor a psziché és a test jelez, hogy valami nincs rendben – így alakulnak ki a tünetek. Ahelyett, hogy ezeket gyógyszerekkel elnyomnánk, inkább figyelnünk kellene az üzenetükre. Pszichológusként több olyan klienssel dolgoztam már, akiknél a szorongásos zavarok egyértelműen a túlterheltség következtében léptek fel. Ilyen esetben egyetlenegy igazán hatékony megoldás létezik, mégpedig az, hogy a személy tudatosan lassít a tempón, lazít életstílusán.
Ezt többnyire sokkal nehezebb megtenni, mint gondolnánk. Egyrészt az embert kötik a szokások, a beidegződések. A maximalizmusra, az önmegtagadó munkavégzésre hajlamos személyeknek jellemzően olyan fokú diszkomfortot és hiányérzetet okoz, amikor megpróbálják elnézőbben kezelni saját mulasztásaikat, mintha fél karjukat elvesztették volna. Az idő és a gyakorlás azonban sokat segíthet a makacs berögződések kioltásában és felülírásában. A másik tényező, ami jelentősen megnehezíti a változást, az pedig éppen az a társadalmat uraló szemléletmód, ami az emberi értéket sikerességben méri. Aki sok áldozatot hozott azért, hogy a világ értékrendje szerint nagyra tartott eredményeket érjen el, az nehezen lassít a tempón, mert azt visszalépésnek, végső soron pedig kudarcnak éli meg. Az ego számára a figyelem és az elismerés mindennél fontosabb, ezért ezekhez foggal-körömmel ragaszkodik, sokszor bármit megad cserébe.
Néhány kliensemnél szinte kitapintható a feszültség az ego és az önvaló között. Az ilyen ember lelke mintegy harctérré alakul. A belső vívódás tünete lehet zaklatottság, szorongás, alvási nehézség, magas vérnyomás, pánikroham, illetve ezek valamilyen kombinációja. A gyógyszerek ideiglenesen elnyomhatják a tüneteket, de a problémát nem oldják meg. Különböző feszültségoldó technikák és gyógynövények alkalmazásával javítható a közérzet, de a végső megoldás mindig a kiváltó ok megszüntetése, ebben az esetben egy nyugodtabb, a lélek igényeit jobban kielégítő életstílus kialakítása.
Meg kell jegyeznem, hogy az A-típusú személyiség számára roppant fontos a dinamizmus. Az aktivitás optimuma mindenkinél máshol van. Egyes emberek fokozottan igénylik a mozgást, az aktív tevékenységeket, a kihívásokat. Ezek hiányában korlátozva, mintegy légüres térben érzik magukat, és a tétlenség éppúgy testi-lelki problémákat okozhat náluk, mint a túlterheltség. A legfontosabb minden esetben az energiák egyensúlyának a fenntartása. Legyünk tevékenyek, tűzzünk ki célokat, dolgozzunk a megvalósításukon, de mindeközben ne feledkezzünk meg a lelkünk másféle igényeiről se! Hiszem, hogy ez az összhang a jó közérzet egyik legfontosabb alappillére.