Szekta áldozata a gyermekünk – interjú a szülőkkel

Előző cikkemben ismertettem a vallási szekták céljait és működési elvét, és azt ígértem, ebben a bejegyzésben egy érintett szülőpárral készített interjút teszek majd közzé. Ez következik most.

Mutassák be kicsit a családot, mit kell róla tudni, hogyan élnek!

Négytagú család vagyunk. Nekünk és két gyermekünknek is felsőfokú végzettségünk van. Ők már nem élnek velünk. A lányom kivételével mindenki dolgozik. A másik gyermekem teljesen önálló, független, minden szélsőségtől mentes, sikeres, normális életet élő fiatal.

Mutassák be röviden a lányukat! Milyen a személyisége?

Elsőszülött gyermek. Kicsi korától kezdve szorongó, gátlásos típus, nehezen teremtett kapcsolatot másokkal. Kevés barátja volt, de hozzájuk mély barátság fűzte. Az érettségi után megismerkedett egy külföldi fiúval, aki nagy hatással volt rá. Kapcsolatukat a vívódás jellemezte. Ő lebeszélte a munkáról, szabadnak kell lenni – sulykolta belé. Azóta nagyon megváltozott, “megvilágosodott”, spirituális szemléletű lett.

Az egyetemet több féléves halasztás után végül befejezte. Azt mondta, diák akar lenni. Mindent megtett, hogy tanulmányi idejét kitolja. Végül megszerezte a diplomát, három nyelven beszél.

Tehetsége van a művészetekhez, kreatív. Az egészséges életmód a mindene. Vegetáriánus, később vega étkezésre tért át. Az önmagával való foglalkozás egész napját kitölti. Véleményünk szerint, ez már abnormális. Kitartó, szorgalmas, de nagyon befolyásolható (általunk nem). Mindig példaképeket keresett, a saját útját próbálta megtalálni a világban.

Mikor és milyen körülmények között került a szekta befolyása alá?

Két évvel ezelőtt a fővárosban ismerkedett meg egy magyar fiúval. Barátság alakult ki közöttük, nagyon hasonló gondolkodásúak voltak. Együtt fizettek be egy Nógrád megyei elvonulásra, aztán ezek az emberek ingyenes jógaórákat tartottak. Itt invitálták őket Spanyolországba. Ott töltöttek három hetet. Az összes pénzük ráment. A fiú felismerte ennek üzleti mivoltát, és kiszállt a történetből. A lányunkat viszont egy szertartáson beavatták, mert őt “kiválasztották.” Itt egy évet töltött el. Papírt írt alá arról, hogy “képzésen” vesz részt, önkéntesen van ott. A pénzt vagy visszafizeti, vagy bennmarad a szervezetben. (A szerződést nem mutatta meg nekünk.)

Önök hogyan szereztek tudomást a történtekről, és mikor, mi alapján sejtették meg, hogy komolyabb baj lehet?

A haját leborotválták, homlokára piros csík és fehér festék került. Így jelent meg tavaly karácsonykor nálunk. Teljesen kivetkőzött önmagából, a viselkedése eltorzult, pénzt követelt tőlünk, hogy a “tanulmányait” támogassuk. Indiában folytatja a tanulást. Semmilyen konkrét kérdésre nem tudott válaszolni: meddig tart a tanulás, mi lesz a végzettség, mi lesz utána… Ő kiállta a próbát, és alkalmasnak találták a világmegváltó feladatra, hogy terjessze a hitet, mondta. Konkrét kérdésekre csak spirituális köntösbe bújtatott elvont magyarázatokat adott: dharma, karma, megvilágosodás, elme, ego feladása, stb.  Vagy elmenekült a kérdések elől.

Emellett az első granadai útjuk alatt a férjem elkezdett az interneten nyomozni: az áldozatok, a kárvallottak szervezetet, valamint Facebook csoportot hoztak létre, megnéztük a guru Facebook oldalát és honlapját, újságcikkek szóltak arról, hogy az ügyészség 2010-ben eljárást indított ellene, a YouTube-on áldozatok nyilatkoztak a tévének, megnéztük a guru cégeit spanyol oldalakon, az indiai hotelt, az ashramot.

A jóga, az egészséges életmód csak csali. Ez egy hinduista vallási alapítvány, ami programok szervezésével, meditációval, indiai utazásokkal foglalkozik. Minden szolgáltatásért keményen fizetni kell az ashramban. Ezeket megmutattuk a lányunknak is. Ő rágalomnak nevezte őket, és továbbra is szilárd hittel kiállt a Mester mellett.

Hogyan próbálták meg orvosolni a helyzetet ezután, és mekkora sikerrel?

Voltunk együtt mediáción pszichológusnál. Egyszer volt erre hajlandó. Többet nem vállalkozott rá. Egyedül is elmehetett volna, de azt mondta, hogy neki nincs semmi baja. Velünk van a probléma. És folytatja a “tanulmányokat”.

Azt a tanácsot adták a pszichológusok, hogy neki magának kell rájönnie, hogy tévúton jár. És tanulnia kell a hibájából. Hagyjuk, hogy elbukjon. Ha elzárjuk a pénzcsapot, úgyis ki fogják dobni a szektából. De közben tartsuk vele a kapcsolatot továbbra is, javasolták a szakemberek.

Mi játszódik le a lányukban most, hol tart a dolog, hogyan éli meg ezt az egész történetet?

Nehéz belelátni, mert arca fakír, idomított emberként viselkedik, látszólag semmi empátia nincs benne. Most itt van a szervezet Magyarországon, újabb áldozatokra vadászik, híveket toboroz, programokat szervez. A lányom hazalátogatott, majd visszament hozzájuk. Szerzetes akar lenni, mert ez az ő útja, mondja. Ingyen dolgozik, mert a szerzetes nem foglalkozhat pénzzel. Privilégiumokat ezután fog majd kapni. Döntenek az ügyében, hogy beveszik-e maguk közé. Csak A terve van, B terve nincs arra az esetre, ha mégsem veszik be. Mosogat, főz, tolmácsol és fordít nekik. Semmi konkrét kérdésre nem tud válaszolni. Jövedelme nincs, illegális alkalmi munkákból szerez egy kis pénzt az utazásaihoz. Biztosítása szintén nincs, járulékot sem fizet. Egyetlen célja van csak, hogy híres szerzetesnő legyen. Bár kicsit felpuhult, lehet vele beszélni, de hajthatatlan. Jelenleg nem tart velünk kapcsolatot.

Hogyan élik meg Önök? Mit tesznek/nem tesznek? Hogyan kezelik a helyzetet most?

Nagyon rosszul éljük meg, több betegséget is elkaptunk. Én pszichiáterhez járok. Tehetetlenek vagyunk, nem látjuk a megoldást. Sajnos nem találtam Magyarországon olyan szervezetet, amely komplex segítséget, tanácsot tudna adni. Szektákra szakosodott rendőrt, ügyvédet, pszichológust kerestünk, de mindhiába. Mivel jogilag felnőtt emberről van szó, állítólag nem tehetünk semmit, hacsak konkrét bűncselekmény nem történik. Amíg ő maga nem akar kijönni ebből a helyzetből, nem kér és nem fogad el segítséget, tehetetlenek vagyunk.

Tapasztalataik alapján mit tanácsolnának a hasonló helyzetbe került szülőknek, családoknak?

A normális, átlagos családokban is lehetnek áldozatok. Ez is egyfajta függőség. Csak a manipuláció nehezen bizonyítható. A ravasz guru ügyel arra, hogy a törvényesség látszatát fenntartsa. Kiválasztja az alkalmas áldozatot, megkínálja azzal, amire vágyik, amit hallani szeretne. És ezzel rabszolgaként ingyen dolgoztatja. Munkaerőt lát benne, aki minden parancsát hűségesen teljesíti. És közben szépen leválasztja a családról, ha pénzt nem tud tőlük kicsikarni.

Azt hiszem, gyerekkorban kellett volna elvinnünk pszichológushoz, mert nagykorúként már nem fogadta el a segítséget. Bíztunk abban, hogy mivel későn érő típus, a gyerekkora elhúzódik, de majd kinövi a hóbortjait, és ha elkezd dolgozni, normális társat talál magának, akkor elterelődik a figyelme.

Azt hiszem, a Pán Péter-szindróma is jellemzi.  Csak éppen nem a család eltartottja, hanem egy guru gondoskodása, oltalma alatt él. És az eltartásért rabszolgamunkával fizet. A vallási fanatizmus csak ürügy ehhez. Mindenesetre úgy érezzük, a legnagyobb vesztesek mi vagyunk, a család.

Köszönöm a szülőknek, hogy őszintén nyilatkoztak. Ha van olvasóim között olyan, aki ismer a problematikára szakosodott szakembert, bárkit, aki konkrét és hivatalos segítséget nyújthat, kérem jelezze nekem, és közvetítem a szülők felé. Ha sorstársak vannak az olvasók között, szintén érdemes lenne jelentkezni, megismerkedni egymással, hiszen együtt, összefogva talán könnyebb lenne a történtek feldolgozása, illetve a valódi megoldás megtalálása. A legjobbakat kívánom a nyilatkozó szülőknek és lányuknak is, remélhetőleg sikerül megoldaniuk ezt a problémát, és jó véget ér a történet. Így legyen!