Szorongást növelő gondolkodási sémák

Előző bejegyzéseimben megírtam, hogy csak a racionális, a valóságot reálisan megragadó gondolkodás lehet igazán pozitív és konstruktív, az illúziókra épülő gondolkodás inkább önámításhoz vezet.
Ezen a ponton térek ki még egy érdekes összefüggésre. Megállapítható, hogy a túlzott szorongás és a depresszív lelkiállapot hátterében is a gondolkodásmód torzulása, a valóság elferdítése, önkényes negatív észlelése áll. Vagyis: a pszichológiai problémák és pszichiátriai kórképek nagy része is arra vezethető vissza, hogy a személy jóval sötétebbnek és ijesztőbbnek látja a világ dolgait, mint amilyenek azok a valóságban. Bizony, nemcsak pozitív (lásd: önámítás), hanem negatív (szorongásos kórképek, depresszió) irányban is torzíthatjuk a valóság elemeit, eseményeit, történéseit. Ez utóbbi esetben is arról van szó, hogy a személy nem reálisan észleli a világ dolgait, hanem torzítva, lelkiállapotának megfelelően képezi le azokat a maga számára.
Nézzünk tehát néhány tipikus torzító észlelési módot, példát az irracionális gondolkodásra és mentális beállítódásra, melyek növelik a szorongást:
1. Túlzott általánosítás. Lényege, hogy egy egyszeri ijesztő vagy traumatikus eseményből kiindulva generalizáljuk a szorongást az összes hasonló helyzetre. Például, ha egyszer tűz üt ki az otthonunkban, elképzelhető, hogy a jövőben minden kicsi láng látványa borzongást és irreálisan erős szorongást vált ki majd bennünk.
2. Megszűrés. Akkor beszélünk róla, amikor a személy egy komplex eseményt részeire bont le, és a negatívumokra összpontosítja a figyelmét. Például, egy nagyjából jól sikerült állásinterjú után megfeledkezünk arról, hogy alapvetően jó benyomást keltettünk a munkaadóban, és azért az egy-két véletlen elszólásért vádoljuk önmagunkat, amelyek esetleg rossz fényt vetnek ránk. A megszűrés esete az is, amikor az életünkben kizárólag a negatív dolgokat vesszük észre, figyelmünket azokra szűkítjük be, és a pozitívak el sem jutnak a tudatunkig. (Erről, illetve ennek kivédéséről volt szó részletesebben az előző bejegyzésemben.)
3. Önhibáztatás. Egy teljesen általános, tőlünk eredetileg független eseménybe érzelmileg olyan módon vonódunk be, hogy önmagunkat hibáztatjuk miatta. Például, egyik rokonunk a szokásosnál kedvetlenebbül fogad bennünket (mert esetleg fáradt vagy gondjai vannak) és mi úgy értelmezzük, hogy nem örül a látogatásunknak. A kórosan gyakori és túlzott önhibáztatás a paranoid gondolkodással áll kapcsolatban.
4. Sarkítás. A végletekben gondolkodás esete, amikor leegyszerűsítjük a dolgokat jóra és rosszra, kedvezőre és kedvezőtlenre, és nem vagyunk hajlandóak tudomást venni az átmenetről, az arany középútról. Jó példa, amikor a szerelmünket bálványozzuk, majd amikor csalódunk benne, teljesen elvitatunk tőle minden emberi értéket. Természetesen minkét véglet az irracionális látásmódból adódik.
5. Fatalizmus. Az a lelki beállítódás, amikor mindig a legrosszabb bekövetkezésétől tartunk, a “jobb félni, mint megijedni”-féle buta hozzáállás. A félelem semminél sem jobb, sőt kifejezetten egészségkárosító és a legtöbb esetben teljesen felesleges is. Fatalizmusra példa, amikor folyamatosan attól rettegünk, hogy elbocsátanak bennünket a munkahelyünkről, jóllehet a főnökünk ilyen szándékának semmiféle valós jele nincs. A fatalizmus veszélye, hogy az önbeteljesítő jóslat törvénye szerint a félelmünkkel táplált viselkedésünkkel valóban kiválthatjuk azt a helyzetet, melytől tartottunk.
Ezek a leggyakoribb mentális torzítások, irracionális gondolkodási sémák, amelyek elferdítik a valóságot és növelik a szorongást.
Ne feledd: az, hogy miként képezed le a magad számára a világ dolgait, elsősorban Tőled függ. Önmagában véve a legtöbb dolog semleges, és minőségét a mi gondolkodásmódunk határozza meg.