Pszichológusi munkámban az önismeret fejlesztése mellett nagy hangsúlyt helyezek a szorongásoldó, közérzetjavító gyakorlatok végzésére is. A munka akkor hatékony igazán, ha a kliens a tanácsadás során átbeszélteket, megtapasztaltakat beépíti a mindennapjaiba, ezzel némileg átalakítva életstílusát. Ne feledjük, hogy esetleges problémáink éppen az eddigi gondolkodás- és viselkedésmódunk következtében álltak elő, és ha kiegyensúlyozottabb életet szeretnénk élni, fontos lenne belátnunk Einstein mondásának igazságtartalmát, miszerint „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen”. Ahhoz, hogy változzanak a dolgok, változtatnunk kell, és ennek egyik legjobb és legegyszerűbb módja, ha rendszeresen végzünk fejlesztő gyakorlatokat.
Ezek skálája rendkívül széles, a hálanapló vezetésétől a különböző fizikai aktivitásokig terjed. A praxisomban alkalmazok többek között nyugtató légzéstechnikát, relaxációt, imaginációt, de ajánlhatók a vizualizációs-meditációs gyakorlatok, vagy a jóga is. A rendszeres testmozgást, a sportot szintén ide sorolnám, hiszen bizonyítottan terápiás hatást gyakorol azáltal, hogy oldja a szorongást és javítja a közérzetet. A lehetőségek köre rendkívül széles tehát, ráadásul napjainkban az internetnek és a témában megjelent számtalan könyvnek, oktatóanyagnak köszönhetően ezek a technikák bárki számára könnyedén elérhetőek. Saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy nem a hozzáférhetőséggel van gond, sokkal inkább azzal, hogy az emberek nem szívesen változtatnak, kötik őket a szokásaik, és nehezen illesztenek be új elemeket a mindennapjaikba. Azokról a klienseimről, akiknek állapota hosszabb közös munka ellenére sem javul számottevően, rendszerint kiderül, hogy nem végzik az ajánlott gyakorlatokat, életüket ugyanúgy élik, mint a konzultációk előtt. Saját példájukkal igazolják, hogy Einsteinnek igaza volt. Az eredményhez kissé túl kell lépnünk a komfortzónánk határain, némileg feszegetnünk kell azokat.
Mivel nagyon sok ember végez vagy tervez(get) végezni bizonyos gyakorlatokat, legyen az relaxáció, jóga vagy aktív testmozgás, úgy láttam, érdemes írni arról, hogy miként kezelhetjük az ezeket ellehetetlenítő kifogásainkat, és hogyan tarthatunk ki ahelyett, hogy rövid időn belül feladnánk a rendszeres gyakorlással kapcsolatos terveinket. Íme tehát néhány olyan tanács, melyeket a klienseimmel folytatott munkám során szerzett tapasztalataim alapján gyűjtöttem össze. Bízom benne, hogy minden olvasómnak segítségére lesznek a megújulásban.
- Így, az év elején különösen aktuális és fontos lehet felhívni a figyelmet arra, hogy a hathatós változáshoz idő kell, az egy folyamat. Az újévi fogadalmak általában azért hiúsulnak meg, mert hirtelen túl nagyot akarunk változtatni, így tartósan nem bírjuk el. Sokkal célszerűbb, ha tudatosan és fokozatosan, a magad ritmusában építed fel az új életed. Kezdd kisebb módosításokkal, majd szisztematikusan haladj előre! Az új minőségnek éppúgy időre és türelmes gondozásra van szüksége, hogy beérhessen, mint az elvetett magnak, hogy kihajtson és növényt hozzon.
- Fontos az is, hogy az életedbe beilleszteni kívánt új elemeket, a gyakorlatokat ne kösd a szorongáshoz, a depresszióhoz, azaz ne az azoktól való megszabadulás útjait, lehetőségeit lásd bennük. Ez azért lényeges, mert ha kapcsolatba hozod őket a nemkívánatos élményeiddel, akkor ezen asszociáción keresztül azokat bármikor aktiválhatják. Sokkal jobb, ha a technikákat pozitív megközelítésben alkalmazod: nem a szorongások megszüntetése, hanem a jó közérzet elérése érdekében használod őket. Úgy tűnhet, hogy alig van különbség a kétféle szemléletmód között, pedig ha mélyebben belegondolsz, láthatod, hogy egészen máson van a fókusz.
- Ne akard tökéletesen végezni a gyakorlatokat, inkább az legyen a célod, hogy jól érezd magad tőlük! Az olyan, szorongásra hajlamosító személyiségvonások, mint a maximalizmus vagy a perfekcionizmus hatására sok szorongó ember a gyakorlatokat is tökéletesen végrehajtandó feladatnak tekinti. Ez a görcsös beállítódás azonban éppen a lényeget, tehát az ellazulást és a feltöltődést lehetetleníti el. A közérzetjavító technikákra úgy tekints, mint afféle önkényeztetésre, aminek az a célja, hogy jobban érezd magad!
- Sokszor okoz problémát a motiválatlanság is, az, hogy az embernek egyszerűen nincs kedve belekezdeni egy hosszabb időt igénylő gyakorlatba vagy testmozgásba. Ilyenkor sokat segít, ha emlékezteted magad arra, amit tapasztalatból már bizonyára tudsz: többnyire elkezdeni a legnehezebb. Ha a fent leírtaknak megfelelően, kellő rugalmassággal viszonyulsz a helyzethez, ha nem vársz el magadtól fél óra gyakorlást, hanem megelégszel 10 perccel is, könnyebb lesz elkezdened – és akkor már valószínűleg végig is csinálod.
- Végül, amit igazán nélkülözhetetlennek tartok a hatékony változtatáshoz, a valódi megújuláshoz, az az önmagunkkal való őszinte szembenézés, a döntéseinkért való felelősségvállalás. Az emberek nagyon sokszor kifogásokat keresnek, hogy miért nem gyakorolnak, miért halogatják a teendőiket. „Nincs időm”, „fáradt vagyok”, ha egyszer-kétszer kihagyom, az nem baj” – ilyen és ezekhez hasonló magyarázatokkal igyekszünk kibújni a szokásunkká még nem vált cselekvések súlya alól. Egyrészt valóban nem érdemes túlfeszítened magad, de a pihenés is legyen tudatos része a fejlődési folyamatnak, mert ha túl szabadon kezeled, akkor könnyen a hanyagság szolgálatába szegődik, másrészt pedig az sem baj, ha néha megengedsz magadnak egy kis lazulást, csak légy rá tudatos, és ne csapd be magad. Ilyen esetben legjobb, ha valahogy így konstatálod a helyzeted: „Fáradt vagyok ugyan, de azért tudnék edzeni, ha nagyon akarnék. Ma mégis úgy döntök, hogy inkább kihagyom”.