Ahhoz, hogy hatékonyan orvosolhassuk problémáinkat, fel kell tárnunk az azok hátterében húzódó mélyebb okokat. Ez a mélység is több rétegből áll, melyek közül egyesek könnyebben, mások nehezen, vagy egyáltalán nem tudatosíthatók. Ez a lélek többdimenziós létéből fakad, konkrétan abból, hogy a születés, mi több, a magzati kor előtti állapotból is hozunk magunkkal tartalmakat, melyeket a mostani élet perspektívájából szemlélve nagyon nehéz vagy lehetetlen értelmezni. Erre próbál vállalkozni például a nagyon távoli múltba visszavezető hipnózis vagy az asztrológia, de még ha egy módszer működik is, a megértés minden esetben a szakember és a kliens tudatossági szintjétől függ.
Mint jeleztem, vannak azonban a rejtett okoknak felszínesebb rétegei is, és sokszor ezek feltárásával is szép eredmények érhetők el. Jelen cikkemmel ehhez igyekszem segítséget nyújtani az olvasónak, természetesen csak általános, elméleti szinten, hiszen a leírtak személyre szabott gyakorlati alkalmazhatóságának átbeszélése mindig csak egyéni tanácsadás vagy pszichoterápia keretében lehetséges.
Az első dolog, amit mindenkinek érdemes felismernie, az az, hogy a tünetek csupán jelzései egy mélyebbről fakadó problémának, és az illető személynek ez utóbbival van feladata. Mivel az ember a tüneteitől szenved, hajlamos azt gondolni, hogy azok megszüntetése a fő cél. Ez nem így van, hiszen a szervezet és a lélek jelzőrendszerének átmeneti kikapcsolásával nem oldjuk meg az alapproblémát. Még ha sikerül is egy időre „elhallgattatni” a tüneteket, azok később ugyanúgy vagy más formában vissza fognak térni. A tünet tehát csak megnyilvánulása, levetülése a problematikának, nem vele van dolgunk. Egy analógiával élve: ha kiállunk a napra, és a földre vetülő árnyékunk nem tetszik, akkor ne az árnyékot akarjuk megváltoztatni, hanem a testünket!
A kliens a tüneteire alapozott, vagy azoktól független, de konkrét panasszal fordul a pszichológushoz. Van egy elképzelése arról, hogy mi a problémája, és ehhez kér segítséget. Egyesek el is csodálkozhatnak, amikor azt tapasztalják, hogy a konzultációk során viszonylag kevés szó esik a hozott problémáról, a szakember kitágítja a témák körét, így egyes esetekben egészen eltávolodhatnak a kliens eredeti panaszától. Ennek az az oka, hogy ezek többsége ún. fedőprobléma, ami mögött egy fontosabb, meghatározóbb működési zavar áll. A hozott panasz ismét csak levetülés, ezért a valódi megoldáshoz mélyebbre kell nyúlni. Hogy milyen mélyre, hogy mennyire kell eltávolodni az eredeti panasztól, az helyzet-, probléma- és egyénfüggő. Einstein ismert mondása azonban mindenképpen érvényesül itt is, miszerint egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a szinten, amelyen keletkezett (és hozzátenném: amelyen megnyilvánul).
Vannak esetek, amikor a konzultációk során egész alaposan sikerül feltárni a mélyebb okokat, a kliens állapota mégsem változik. Ilyenkor felmerül az ún. betegségelőnyök lehetősége. A kifejezés önmagáért beszél, valóban arról van szó, hogy az illető személynek valamilyen (sokszor tudattalan vagy önmaga előtt is tisztázatlan) érdeke fűződik a betegségéhez. Ennek három szintje lehetséges, de nem feltétlenül adott mindenkinél mind a három. Az elsődleges szint egy egészen mély lelki okra vezethető vissza, a másodlagos már megfoghatóbb érzelmi előnyökre, a harmadlagos pedig még nyíltabb egzisztenciális-anyagi érdekekre. Egy munkavállalásra képtelen agorafóbiás pánikbeteg esetében például első szinten állhat mérhetetlen önbizalomhiány, ami miatt úgy érzi, alkalmatlan a világban való helytállásra. Betegsége ekkor alibiként szolgálhat, lehetőséget teremtve számára, hogy otthonában maradva ezt a kihívást igazoltan elkerülhesse. A második szinten megélheti, hogy így több figyelmet, gondoskodást kap a környezetétől, és esetleg kevesebb feladat és felelősség hárul rá. A harmadik szint pedig az esetleges társadalombiztosítási juttatásokkal függ össze, melyek így megillethetik. Ezek léte és mértéke persze országfüggő. Természetesen nem minden esetben betegségelőny áll a pánik (vagy más pszichés zavar) hátterében, azonban ha egy kóros állapot nagyon makacsnak bizonyul, erre a lehetőségre is gondolni kell. Az önmagunkkal való őszinte szembenézés és a beismerés ilyenkor nagyon nehéz lehet, de nélkülözhetetlen a továbblépés, a gyógyulás szempontjából.
Ahogy cikkem elején jeleztem, jelen írásomat csak gondolatébresztőnek szántam, amely remélhetőleg segít az olvasónak abban, hogy mélyebben megértse szenvedést okozó állapotát, betegségét. További és személyre szabott segítséget az egyéni tanácsadás vagy a pszichoterápia nyújthat.