Előző bejegyzésemben tisztáztam, hogy a különböző szorongásos állapotok között mi a különbség, a végén pedig azt ígértem, hogy legközelebbi írásomban adok néhány tippet, hogy miként tudjuk csökkenteni a szorongást. Ez következik most.
Sokféle technika és módszer létezik, ezek egy részéről már itt, a blogomban is írtam, részletesebben pedig e-könyvemben mutatom be őket, mint ahogyan azt is, hogy milyen életmódbeli tényezők hatnak a szorongás ellen. Most itt néhány olyan tanácsot szeretnék adni, amelyek nem igényelnek különösebb gyakorlást, lemondást a szokásainkról, életstílusunkról, mindenki alkalmazhatja őket, és ráadásul még roppant hatékonyak is.
Lássunk tehát néhány ilyen tippet:
1. Amikor adott egy probléma, amely miatt szorongsz, akkor keress egy csendes helyet, ülj le, és elemezd azt! Mi a probléma? Hová nyúlnak vissza a gyökerei? Mi élteti? Miért, mikor és hogyan alakult ki? Miért jelent ez számodra gondot? Ismerd meg a problémát annyira alaposan, amennyire csak lehet! Gondolkodj rajta, próbálj meg olyan szemmel ránézni, ahogyan még sohasem tetted meg! Kicsit tegyél úgy, mintha te lennél önmagad pszichoterapeutája. Ennek a analízisnek két pozitív hozadéka is van. Az egyik, hogy jobban megismerve a problémát növekszik a helyzet felett érzett kontrollérzésed. Az előző bejegyzésemben leírtam, hogy a szorongás alattomos módon épít le bennünket, mert sokszor nem is tudjuk pontosan, hogy mi okozza, csak szenvedünk tőle. Ha jobban megismerjük a kiváltó helyzetet, akkor nagyobb ellenőrzést gyakorolhatunk felette, hiszen már tudni fogjuk, hogy mivel állunk szemben. Az pedig, hogy kontroll alatt tarthatjuk, már önmagában felére csökkentheti a probléma fenyegető voltát. A másik pozitív hozadéka pedig az, hogy megismerve, könnyebben találhatunk rá megoldást is. Észrevetted már, hogy amíg nem kényszerülsz rá, hogy egy adott témán gondolkozz, addig semmi ötleted sincs? Ha azonban gondolkodni kezdesz róla, akkor egyre több lehetőség rajzolódik ki. Így működik az emberi elme, és ez a magyarázata annak, hogy ha valaki hosszabb ideig aktívan keresi a megoldást egy problémára, akkor az előbb-utóbb meg is érkezik.
2. Vezess problémanaplót! Írd le mindennapi félelmeidet, problémáidat a lap egyik oldalára, a másikra pedig a lehetséges megoldásokat! Ne foglalkozz azzal, hogy az ötleteid megvalósíthatóak-e, mindent írjál le, ami eszedbe jut! Mindig lásd el dátummal a bejegyzéseidet! Az írás azért hatékony segítség, mert ha papírra kell vetned a gondolataidat, akkor azokat előbb meg kell fogalmaznod. Ezzel pedig mélyebb munkát végzel rajtuk, mint hogyha csak átsuhannának a fejeden. Vagyis az írás rákényszerít, hogy tudatosabban foglalkozz a problémával és így keress megoldást is. A dátummal ellátott bejegyzések még egy dologban segíthetnek. Javaslom, hogy két hét, majd egy hónap és végül fél év elmúltával olvasd vissza a bejegyzéseidet. Gondolkodj el rajta, hogy aktuálisak-e még az életedben! Ha már nem, húzd ki őket! Azt fogod látni, hogy az akkori gondok nagy részét kihúzgálhatod. Nem érintenek többé. Lehetséges, hogy egyes esetekben még el is mosolyodsz majd, hogy fél évvel ezelőtt milyen butaság miatt szorongtál. Vond le ebből a tanulságot: nagyon kevés problémánk komoly és maradandó, a legtöbb mindennapjainkat megkeserítő gondot mi kreáljuk magunknak.
3. A harmadik tippem a fentihez kapcsolódik, és így szól: igyekezz a jelenben élni! Ha mindenáron a problémákkal akarsz foglalkozni, akkor az éppen ebben a pillanatban aktuálisakkal tedd! Meg fogod tapasztalni, hogy sokszor nem lesz ehhez anyagod. Szorongásaink, félelmeink nagy része ugyanis előrevetített. Gyakran azokat a nehézségeket kémleljük, és azok miatt szorongunk, amelyek a jövőben bekövetkezhetnek. Aztán általában nem következnek be, vagy könnyebben átjutunk a helyzeten, mint gondoltuk, de addigra rettegtünk tőlük egy sort. Félni valamitől, ami nincs, nem túl racionális dolog, az ember mégis következetesen megteszi. Ugyanennek a problémának a másik oldala, amikor a múlt gondjait cipeljük magunkkal hűségesen. Ebben az esetben is olyan problémákkal foglalkozunk, amelyek (már) nem léteznek. Ha fel tudod ismerni ezt, és reális megközelítéssel csak az éppen aktuális gondokra figyelsz, akkor egyrészt hatékonyabban meg tudod oldani azokat, másrészt pedig azt fogod tapasztalni, hogy problémáid száma radikálisan lecsökken.
Igyekezz gondjaid megoldásában hasznosítani a fenti három tippet! Meglátod, meglesz az eredménye!
nagyon idoszukeben vagyok de meglehet,hogy megprobalnam irni a gondolatokat,sot az nalam igazan egyeni lenne,mert magyarul irnam es akkor a kornyekembol senki sem ertene,TEHAT EZT AJANLANAM MASOKNAK IS AKKIK ERTENEK MAS NYELVET VAGY ESETLEG APRO RAJZOCSKAKAT KESZITENI AMI CSAK EGYENI LENNE.melletted doki nagyon elkezdett erdekelni a pszihologija.udv.es szep napot
Nagyon jó ötlet ez, hogy úgy írni, rajzolni a gondolataidról, hogy senki ne értse, így igazán személyes marad. Tapasztalatból írom ezt. Én évek óta versben fogalmazom meg, ha valami (akár jó akár rossz) történik velem. Így megmutathatom bárkinek, csak én értem és tudom, miért íródott.
Még annyi megjegyzés, ehhez az írjuk le a gondolatainkat -témához, hogy szerintem akkor, amikor rossz passzban vagyunk (depisek vagyunk) ne olvasgassuk vissza a régebben leírt érzés-emlékeket, csak legfeljebb az örömteliket. Mert, szerintem, a régi-rossz emlékek csak még lejjebb visznek egy egyébként is negatív hangulatban, és az senkinek sem jó.
A fájdalmaim egy időben verben írtam ki!
mi van az irányíthatatlan testi reakciókkal? Mert ugye eltudjuk terelni a figyelmünket pozitív dolgokkal egy szorongásról, ha pl. valaki egy dolog előtt szorong, de ha a test produkál szinte minden alkalommal valami olyasmit ami váratlanul, irányíthatatlanul jön, például egy hasmenés szinte minden szorongásos helyzetnél? Hasi pániknak diagnosztizálták, de próbálták finoman tudtomra adni, hogy ez gyógyíthatatlan… akkor most ezzel nem is lehet semmit kezdeni? Hiszen ez szinte lehetetlenné tette a “normális” életet számomra, utazás, dolgozás sem megy már…. már a gyógyszerekben nem hiszek és már nem is szedem, mert több volt vele a gond mint a jó….. (életmódváltáson és sok ilyesmin már túl vagyok)
Kedves Éva!
Amikor az orvosok valamit “gyógyíthatatlannak” minősítenek, akkor az azt jelenti, hogy ők nem tudnak vele mit kezdeni. Csakhogy nem is az orvos és a gyógyszer hozza helyre a lelki-szervi “meghibásodásokat”, hanem az emberben működő öngyógyító képesség.
Amit pedig te a hozzászólásodban testi reakciónak nevezel, szintén pszichés eredetű. Szinte biztos, hogy az attól való előrevetített szorongás váltja ki a hasmenést, hogy megint be fog következni, és így kellemetlen helyzetbe kerülsz. Vagyis itt is nagyobb szerepük van a gondolatoknak és az érzelmeknek, mint a testi folyamatoknak.