2012. december 21. jeles dátum, egyes korábbi feltételezések szerint a maják időszámításának utolsó napja. Ennek megfelelően, néhány évvel ezelőtt világvége jóslatok keringtek, sokan úgy gondolták, az ember akkorra teszi teljesen tönkre a Földet, ami majd egyik napról a másikra megsemmisül. A beavatott szellemi tanítók viszont már akkor is korszakváltást emlegettek. Szó sincs világvégéről, mondták, sokkal inkább egy nagy fordulatról beszélhetünk, ami igen lassan és fokozatosan következik be ugyan, több száz évig tart majd, de az anyagba süllyedt emberiség ébredezése, spirituális útra lépése által pozitív változást hoz a földi létsíkra. A fenti dátumnak szimbolikus jelentése van tehát, semmi sem fog történni azon a napon, magyarázták, viszont mint a materializmus lelkiséget megtagadó poklának legmélyebb és legsötétebb bugyrából, innen indul majd ki a visszaút az atlantiszi aranykorba. A mestereknek igazuk lett, a világvége elmaradt, és bár még az anyag fogságából kivezető, isteni szellemünket felszabadító út legelején járunk, tapasztalható, hogy egyre többen fordulnak a spiritualitás irányába. Nagyon lassan, szinte észrevétlenül, de átalakulóban van az emberiség.
A nagy átalakulások azonban sohasem problémamentesek. A réginek meg kell halnia, hogy az új elfoglalhassa a helyét. Ennek a nagy globális változásnak vagyunk jelenleg tanúi, ezért olyan kaotikus ma a világ. Azt éljük meg, hogy minden ingatag és bizonytalan, elveszítjük addigi irányjelzőinket és külső fogódzóinkat. Látjuk, hogy ma már a korábban erősnek tűnő nyugati társadalmak sem állnak a helyzet magaslatán, a világpolitika és -gazdaság stabilnak hitt szerkezete recseg-ropog; az ember joggal érezheti úgy, hogy manapság már semmi sem biztos, külső segítséget nemigen várhat sehonnan, magára van utalva. És éppen ennek a megélése szükséges ahhoz, hogy belső, spirituális útra lépjen, a lélek útjára, amelynek végső állomásaként, a szellem önmagára ébredésével, megvilágosodhat. Minél többen járjuk be ezt az utat, annál közelebb kerül az emberiség az új aranykorhoz.
A spirituális fejlődés szempontjából tehát a világban manapság tapasztalható káosz valóságos áldás, isteni segítség. Amíg ugyanis az ember nem kényszerül arra, hogy megkérdőjelezze a materializmus csalóka értékrendjét, amíg jól elboldogul az egoizmus vezérelte látszat-biztonságban, addig nem ismeri fel belső erőit és értékeit. Ez a korszak azt célozza meg, hogy ezeket felszínre hozzuk. Azért vesz ki a kezünkből a mai világ minden külső mankót, hogy belül találjuk meg fogódzóinkat. Meg kell tapasztalnunk, hogy kívülről semmit sem várhatunk, belső nyugalmunkat és hitünket csak önmagunkból meríthetjük. Ez viszont csak akkor sikerülhet, ha az ego merev határainak lebontogatásával fokozatosan önvalónkra ébredünk. Így vezeti a világban manapság uralkodó felfordulás az embert valódi önmagán keresztül Isten felé.
A jelenlegi káosz barátunk, nem ellenségünk. Ne bíráljuk és ne féljünk tőle, hanem ismerjük fel a benne rejlő lehetőséget! Ez a legjobb időszak arra, hogy belső erőinkre eszmélve megleljük lelki nyugalmunkat. És ha ez sikerül, a feje tetejére állított külső világ eseményei már alig lesznek ránk hatással, saját életünk boldog teremtőjévé válunk.