Sokszor halljuk, olvassuk, hogy „légy az itt és mostban!”. De vajon mit jelent ez pontosan? És miként segíthet hozzá bennünket a lelki egyensúly eléréséhez? Klienseim is gyakran kérdezik tőlem, hogy hogyan kell ezt „csinálni”. Mivel elsősorban az ősi keleti bölcsesség által hangsúlyozott létmegélésről beszélünk, a mai nyugati ember hajlamos azt gondolni, hogy valami egészen különleges, misztikus létállapotról van szó. Úgy hisszük, ez valami nehezen, sok gyakorlással elsajátítható képesség. Pedig erről szó sincs. Az „itt és most”-ban való létezés ugyanis minden lény legegyszerűbb és legtermészetesebb állapota; néha mindannyian megéljük egy-egy pillanatra, csak esetleg nem vagyunk tudatában.
Hogy valóban mennyire egyszerű és magától értetődő létmegélésről van szó, felismerheted, ha megfigyelsz egy kisgyereket vagy egy állatot. A gyermek képes teljesen feloldódni a játék örömében, ekkor megszűnik létezni számára minden más, megfeledkezik az idő múlásáról is. Ilyenkor az itt és mostban van, vagyis teljes lényét, figyelmét az aktuális pillanatnak szenteli. Nem gondolkodik, nem mérlegel, nem elemez – egyszerűen csak van és tevékenykedik. Akinek saját csemetéje van, vagy kisgyerekekkel dolgozik, jól tudja, hogy energiájuk kimeríthetetlen. Az itt és most természetes létállapotába belesimulva ugyanis a mindenség nagy kollektív erőmezejéből töltekeznek, és nem az egységtől mereven elkülönülő ego lelki batériái által biztosított korlátozott energiamennyiségből gazdálkodnak, mint a felnőttek többsége.
A felnőtt ember gyakran fáradt, kimerült, elcsigázott. Ezt azzal szoktuk magyarázni, hogy rengeteg problémánk van, sok a stressz az életünkben. Nem is vesszük észre, hogy gondjaink nagy része nem létezik, mi találjuk ki őket. Egy ismert anekdota szerint a halálos ágyán fekvő beteg ezekkel a szavakkal búcsúzik szeretteitől: „szörnyen sok problémám volt az életemben – és ezek közül néhány meg is történt”. Ha megfigyeljük magunkat, felismerhetjük, hogy sokkal több energiánkat emészti fel a felesleges gondolkodás, agyalás, aggodalmaskodás, mint a valós problémák kezelése.
Az „itt és most”-ban lét tehát egész egyszerűen azt jelenti, hogy éljünk a valóságban. Nem valamiféle misztikus, elvont létállapotról van szó, hanem éppen ellenkezőleg: az aktuális pillanat valós, reális megéléséről. Az ember éppen olyankor kerül egy fiktív, irracionális világba, amikor aktívan gondolkodni, elemezni, agyalni kezd. Ilyenkor elszakad a jelen pillanat valóságától, és a saját elméje által teremtett álrealitás csapdájába esik. Kényelmesen üldögél szobája biztonságában, miközben aktív mentális tevékenysége következtében éppen a legnagyobb bizonytalanságot és félelmet éli át… Ilyenkor talán elég lenne csak emlékeztetnie magát arra, hogy mi a valóság itt és most, és máris szétfoszlana a sötét gondolatok fiktív világa.
Az „itt és most”-ban lét tehát nem valami olyan, amit tanulni vagy „csinálni” kell. Lényege éppen az, hogy ne csináljunk semmit, csak adjuk át magunkat a „van”-nak. Csak legyünk jelen, legyen szemünk és fülünk az aktuális pillanat realitására. Ezt a gyermekek és az állatok ösztönösen tudják, a felnőtt embernek viszont általában tudatosan le kell csendesítenie az elméje által keltett zajt magában ahhoz, hogy a valóságba visszataláljon.
Bármilyen helyzetbe kerülsz is, azt tanácsolom, hogy tárgyilagosan kezeld azt. Tudatosítsd magadban, hogy mi az, ami valóban része a szituációnak, és mi az, amit csak te teszel hozzá. A nehéznek, ijesztőnek megélt élethelyzetek többnyire a mi hozzáadott negatív gondolataink és érzelmeink miatt tűnnek problematikusnak. Az „itt és most” mindig azt jelenti: lépj ki elméd hamis világából és a valós szituációra koncentrálj. Azt jelenti, hogy add át magad az adott pillanatnak, könnyedén simulj bele a „van”-ba, az aktuális történésbe, cselekvésbe, tevékenységbe. Minél több időt töltesz el ebben a létállapotban, annál könnyebb, harmonikusabb és boldogabb lesz az életed.