Az ember egyik fő sorsfeladata a felnőtté válás, és az azzal járó felelősségvállalás. Spirituális és lélektani értelemben azonban ennek az érési folyamatnak a célja túlterjed azon, amit a mindennapi szóhasználatban felnövés alatt értünk, és magában foglalja azt is, amit én úgy szoktam megfogalmazni, hogy önmagunk jó szülőjévé kell válnunk. Jó szülőnek lenni viszont nagy kihívás, rengeteg fejlődést és csiszolódást kíván meg az egyéntől. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy emberlétünk valódi küldetésének beteljesítése, a spirituális-pszichológiai nagykorúvá válás mindig súlyos életleckékkel nehezített, de ugyanakkor csodálatos feladat. Amennyiben megfelelünk sorsunk kihívásainak, ahhoz hasonlóan szüljük meg magunkban az új embert, a fejlettebb minőséget, ahogyan az édesanyja méhében növekvő magzat jön a világra.
Milyen a jó szülő? Sokféleképpen közelíthetjük meg ezt a kérdést, és némileg a válaszok is eltérőek lesznek, abban viszont talán mindenki egyetért, hogy elfogadó szeretettel és erős támaszként kell gyermeke mellett állnia. Mivel tulajdon bensőnkben is ott rejtőzik a védtelen gyermek, a fenti mintázatot témánkra vonatkoztatva azt mondhatjuk, hogy a tudatos, lelkileg egészséges felnőtt ember képes arra, hogy elfogadja és stabilizálja önmagát. Nézzük meg ezt a két kritériumot kissé közelebbről!
Kezdjük az erővel, mert tapasztalataim szerint az emberek többsége ezt inkább hajlamos kötni az egészséges felnőtt szerephez, mint az elfogadó attitűdöt. Önmaga jó szülőjévé csak az az egyén tud válni, aki kellőképpen határozott, önálló és autonóm. E tulajdonságok megléte garantálja ugyanis, hogy az illető személy előbb vagy utóbb, de bármilyen kihívás esetén össze tudja rendezni önmagát, megőrizve ezzel a stabil személyiségstruktúrát. Ez teszi lehetővé, hogy nehezebb szituációkban „ne essen szét”. Átmeneti megingások bárkinél előfordulhatnak, de az egészséges ember hosszabb távon mindig képes a tudatos életvezetésre. Lehet, hogy megbotlik, de újra talpra áll. Erőt képes mozgósítani, ha arra van szükség, és ezáltal meg tud birkózni a nehézségekkel. Azt üzeni a belső gyermeknek, hogy „itt vagyok veled, segítelek, támogatlak, az erőmre és a tudatosságomra mindig számíthatsz”.
Az eddigiekből azonban az is következik, hogy az egészségesen működő ember egyáltalán nem tökéletes. Szó sincs arról, hogy mindenre tudná a megoldást, vagy bármilyen szituációt könnyedén kezelne. Előállhatnak olyan helyzetek, amelyek meghaladják a képességeit, melyekben elakad, megbotlik. Ilyenkor a fenn bemutatott kompetens felnőtt nincs jelen, és a gyermek magára van utalva. Az ebből fakadó lehetséges problémákat hosszasan lehetne sorolni: bizonytalanságok, félelmek, elhamarkodott döntések, rossz lépések, kaotikus állapotok. Ebben a helyzetben a belső jó szülő az empatikus, elfogadó arcát mutatja. Azt üzeni a gyermeknek, hogy „semmi baj, szabad hibázni, nem kell tökéletesnek lenned, majd legközelebb jobban csinálod”. Más szavakkal fogalmazva, ilyenkor a tudatos ember belátja, hogy az aktuális kihívás meghaladja képességeit és erejét, és ahelyett, hogy emiatt ostorozná magát, megőrzi belső harmóniáját, elfogadja tökéletlenségét, és igyekszik fejlődni a történtek által.
Részletekbe menően lehetne taglalni, hogy miként működik a szellemi úton járó, fejlett ember, de nagyon leegyszerűsítve talán a fenti két kritériumot érdemes kiemelni. Egyénfüggő, hogy kinek melyik megy könnyebben: az erőt mozgósító vagy az elfogadó oldal. Az egyensúlyi helyzet megteremtéséhez és fenntartásához mindkettő egyaránt szükséges, ahogy a kerékpárral is csak úgy juthatunk előre, ha egyik lábunkkal nyomjuk, a másikkal pedig engedjük a pedált. És éppen ebben a nyomás-engedés dualitásban csiszolódik a lélek, és forrja ki magát az az érettség, amely az egészséges felnőtt ember egyik alapvető jellemzője. A bevezetőben említett analógiánál maradva: ennek az ellentétpárnak a násza nyomán szülhetjük meg magunkban azt a fejlettebb minőséget, amely földi létünk fő értelme és célja. Hasonló átalakulási folyamat ez, mint a hernyóból pillangóvá válás csodája. Nem könnyű, ámde felemelő és nemes küldetés.