Ma egy olyan témáról írok, amely a legtöbbünk számára jelentős stresszforrás, de a blogomban még nem foglalkoztam vele behatóan. A munka világáról lesz szó. A munkahely azért kiemelt jelentőségű témánk szempontjából, mert mind a megléte, mind pedig a hiánya feszültséget és szorongást válthat ki. Hiszen melyik a jobb: egy stresszes állás vagy a munkanélküliség? Furcsa, de jogos kérdés, hiszen azt láthatjuk, hogy nagyon sok olyan ember is szorong munkahelye esetleges elvesztése miatt, aki valójában gyűlöli azt.
A biztos állás, az aktív tevékenység stresszoldó hatású lenne, ha a manapság szokásosnál nyugodtabb körülmények jellemeznék. A világ felgyorsulásával, a kiéleződő versengéssel és a munkahelyek számának csökkenésével viszont a dolgozók többsége jelentős mértékű feszültséget él át nap mint nap. Egyre nagyobbak az elvárások, különösen a versenyszférában, de más területeken is. Én az oktatásügyben dolgozom, és tapasztalom, hogy a sokféle követelmény, újítás és törvény olyan fojtogató légkört teremt a pedagógusok számára, hogy már alig van idejük és energiájuk arra, ami a legfontosabb feladatuk lenne, hogy a tanulók tudásának és személyiségének fejlesztésén dolgozzanak. Több rokonom és ismerősöm az egészségügyben dolgozik, és hasonló tapasztalatokról számolnak be. A követelményszint megnövekedett, míg a jól végzett munkáért járó őszinte elismerések terén komoly deficit tapasztalható. Ilyen körülmények között nem csoda, ha egyre többet beszélünk a kiégési szindrómáról.
Több oka van annak, hogy egyre többen szenvednek a munkahelyi stressz káros következményeitől. Egyik ok a már említett merev követelményrendszer. A munka világában a teljesítmény a legfőbb (ha nem az egyetlen) mérce. Nem igazán számít, hogy milyen ember vagy, hogyan érzed magad vagy milyen igényeid vannak. Ha az elvárásoknak eleget tudsz tenni, akkor megfelelsz, ha nem, akkor félő, hogy találnak helyetted egy „jobbat”. Ez az egyoldalú értékelési mód nemcsak azért kifogásolható, mert rengeteg szorongás forrása, hanem azért is, mert károsan befolyásolja a személy önbecsülését.
A másik ok a nem megfelelő kommunikáció a munkatársak, illetve az alkalmazottak és a főnök között. Ha olyan kollégákkal kell együttműködnünk, akikkel nem értjük meg egymást, vagy a munkaadónk gőgös viselkedésével szembesülünk nap mint nap, az jelentős stresszforrás. Nemcsak a munkánk eredményessége szempontjából károsak a kommunikációs nehézségek, hanem energiánk nagy részét is felemésztik az értelmetlen konfliktusok.
Bizonytalanságot válthat ki belőlünk a következetlen vezetés, az instrukciók nem egyértelmű vagy ellentmondásos volta, illetve a törvények és szabályok gyors változásai is. Az embernek alapvető szükséglete a kontroll érzete, vagyis az, hogy úgy érezhesse, átlátja feladatait és képes megbirkózni velük. Ha az ehhez szükséges feltételek nem adottak, az súlyosan negatív hatást gyakorol énképünkre és teljesítményünkre egyaránt.
Több oka van tehát annak, hogy a munkahely jelentős mértékű feszültséget generál a legtöbb emberben. A helyzetet csak tovább súlyosbítja, hogy mindez mellett a legtöbb állás nem biztosít a dolgozóknak annyi bevételt, amiből tisztességesen meg tudnának élni. Az ebből fakadó frusztráció ártó hatást gyakorol a családi légkörre is. Olyan problémával állunk szemben tehát, amely életünk több, vagy valamennyi területére kihat. Éppen ezért a következőkben visszatérek még a témára és tippeket adok, hogy miként csökkenthetjük és kezelhetjük a munkahelyi stresszt.
A leghatékonyabb megoldás természetesen az, ha kivonjuk magunkat az alkalmazotti lét feszültséget gerjesztő gépezetéből. Hogyan tehetjük ezt meg? Egyre több ember ismeri fel, hogy csak úgy tud igazán emberhez méltó körülményeket teremteni magának és szabadon megvalósítani a benne rejlő lehetőségeket, ha kezébe veszi élete irányítását. Már azzal is sok stressztől tudjuk megkímélni magunkat, ha megértjük, hogy tehetünk valamit magunkért. A tevékenységünk nyomán jelentkező sikerélmények pedig csak tovább erősítik ezt az irányt.
A Stresszdoki Program keretében működő Életminőség Javító Projektumot éppen azzal a céllal indítottam el, hogy olyan embereknek segítsek önmaguk urává válni, akik számára jelenlegi munkájuk sok feszültséggel jár, illetve olyanoknak, akik elsősorban otthonról, saját időbeosztásban szeretnének dolgozni.