Blogomban kezdettől fogva arra törekszem, hogy írásaim ne csak egyszerű, könnyen hasznosítható közérzetjavító tippeket és tanácsokat tartalmazzanak, hanem szemléletformáló szerepet is betöltsenek. Meggyőződésem ugyanis, hogy a stresszoldó gyakorlatok és technikák alkalmazásával is csak akkor érhetjük el a kívánt eredményt, ha gondolkodásmódunkon is változtatunk. Ezért képtelenség érdemben válaszolni az olyan e-mailre, amelyben a segítséget kérő személy leírja, hogy élete romokban hever, annak szinte minden területe problematikus. Ilyen esetben a pszichológus is csak annyit javasolhat, hogy keressen fel egy szakembert, akinek segítségével fokozatosan feltárhatja magában problémáinak okait. Én azt is tanácsolni szoktam, hogy olvasson olyan könyveket, nézzen olyan videókat, amelyek a pozitív megerősítések révén formálhatják szemléletét és javíthatják kedélyállapotát. Nem véletlen, hogy az Örömcsomagba számos lelkesítő videót és hanganyagot is beválogattam írásaim mellé.
Az ember hajlamos arra, hogy problémái miatt a környezetét hibáztassa. Minél inkább hajlik erre, annál hosszadalmasabb munka kell ahhoz, hogy elérhesse a valódi kiegyensúlyozottság állapotát. Amíg ugyanis a személy nem tudja felismerni és elfogadni, hogy minden problémájának végső soron ő az okozója, addig óhatatlanul hárítja önmaga felelősségét. (Megjegyzem, vannak olyan, főleg gyermekkori traumák, problematikus élethelyzetek, amelyek kialakulásában játszott szerepünket még magas szintű önismeret birtokában is képtelenek lehetünk felismerni. Igen, van egy pont, amin a tudományos kritériumoknak megfelelni igyekvő pszichológia nem tud túllépni, ahol megtorpan. Ilyenek a sorsszerűség kérdései. A keleti hagyományok, a reinkarnáció tana szerint azonban még ilyenkor is az egyén a problémájának az okozója, valamely előző életében elkövetett tettének következménye a jelenlegi nehézség.) Általánosságban azonban elmondható, hogy a pszichológusi kezelés eredményessége szinte minden esetben attól függ, hogy a személy hajlandó-e felismerni dolgainak alakulásában a saját felelősségét, és kész-e a változásra, a változtatásra.
Ebben sokat segíthet, ha tisztában vagyunk az élet néhány alaptörvényével. Több ilyen van, itt a két legfontosabbat említem.
Az egyik a vonzás törvénye. Ennek értelmében olyan helyzeteket, embereket, tartalmakat vonzzunk be az életünkbe, amelyek megfelelnek rezgésszintünknek. Vagyis a vidám ember egyre több vidámságra, a szomorú pedig egyre több szomorúságra okot adó tartalomban részesül. Ha folyton panaszkodunk a körülményeink miatt, azzal csak benne tartjuk magunkat a nehéz élethelyzetben. Ahhoz, hogy ki tudjunk lépni belőle, előbb a szemléletünkön, a gondolkodásunkon, az érzelemvilágunkon kell változtatnunk. Amilyen arányban formáljuk ezeket pozitívra, életünk minősége is olyan mértékben fog javulni. Az olvasóimtól érkező sok visszajelzés alapján örömmel tapasztalom, hogy ebben a fejlődési folyamatban sokuknak a blogom és a fent említett Örömcsomag is nagy segítséget nyújt.
A másik a tükrözés törvénye. Kevesebb szó esik róla, mint az előbbiről, pedig ugyanolyan lényeges. Azt mondja ki, hogy mindaz, amit a világban, a környezetünkben magunk körül látunk, tapasztalunk, valójában minket, a hitrendszereinket, a gondolkodásmódunkat és a (sokszor tudattalan) érzelmeinket tükrözi vissza. A világ mintegy tükröt tart elénk, amelybe belepillantva felismerhetjük, hogy milyenek vagyunk és hogyan működünk valójában. A másik ember viselkedése nem feltétlenül a hasonlóságra mutat rá, de minden esetben jelzőfunkciója van. Ha például egy személy gyakran kerül megalázó helyzetbe, ez jelentheti azt, hogy ő maga is előállít ilyeneket másoknak, de utalhat arra is, hogy önbecsülésében sérült, túlságosan behódoló személyiség, és a világ ezt tükrözi vissza számára. Ilyenkor az a dolga, hogy ezeket a gyengeségeit felismerje és változtasson az önmagához (és ezáltal másokhoz) fűződő viszonyán.
Az élet nagy törvényei értünk vannak, nem ellenünk. A fejlődésünket szolgálják, ha megismerjük és elfogadjuk őket. Működjünk együtt velük, és észre fogjuk venni, hogy életünk minősége napról napra javulni fog.