A megfelelési kényszer eredete

túlzott szülői elvárásokElőző bejegyzésemben a megfelelési kényszerről, mint a szorongásos zavarok jellemző hátteréről írtam. Ma a probléma gyökerét elemzem, vagyis leírom, hogy milyen hatások felelősek azért, hogy egyes személyeknél ez a lelki beállítódás kialakul.

A megfelelési kényszer hátterében a feltételhez kötött önértékelés áll. Az erre hajlamos ember csak akkor érzi magát teljes értékűnek, kompetensnek, jónak, szerethetőnek, ha meg tud felelni annak a képnek, amelyet önmaga elé mintaként állít. Lényegtelen, hogy a más emberektől érkező vagy a saját elvárásainknak próbálunk-e mindenáron eleget tenni, a szorongásos zavarok mindkét esetben kialakulhatnak. Ez pedig azt jelenti, hogy az önmagával szemben (is) szigorú, öntudatosnak tűnő embernél éppúgy megjelenhetnek a tipikus szorongásos tünetek, mint az önbizalom hiányától szenvedő, bizonytalan egyéneknél.

A megfelelési kényszer ugyanis tulajdonképpen mindenkinél egy tőről fakad. Kialakulásában nagy szerepük van a szülőknek, a gyermekkori hatásoknak. A tökéletesség igényét támasztó merev nevelési attitűd, amely mindig feltételhez köti a szeretet kifejezését és az elismerést, éppúgy szorongó felnőttet eredményezhet, mint az elhanyagoló vagy bántalmazó nevelési stílus. Míg a rossz szülői bánásmód következtében negatív énképpel rendelkező, gyakran félénk vagy önmagát elutasító személyiség alakul ki, addig a tökéletességre nevelő jól szituált családi közegből magabiztosnak tűnő, ám a lelke mélyén bizonytalan és belső értékeit illetően könnyen megingatható egyének kerülhetnek ki. A külvilág felé mutatott viselkedés tehát nagyban eltérhet, de a feltételhez kötött önértékelés, és ezzel a szorongásra való hajlam, mindkét esetben jellemző lehet.

A megfelelési kényszer hátterében tehát a legtöbbször kimutathatóak a szigorú szülői elvárások. Az ilyen családban nevelkedő gyermek azt tapasztalja, hogy ő csak akkor kap dicséretet, csak akkor „megfelelő”, ha így vagy úgy viselkedik, illetve ha jól teljesít. Hangsúlyozom, hogy nem az a mérvadó, hogy a szülő mit mond a gyermekének, hanem sokkal inkább az, hogy mit gondol és mit üzen neki metakommunikációs szinten. A gyermek akkor is érzi az elvárásokat és a nyomást, hogy ezeknek megfeleljen, ha a szülő a szavak szintjén elnéző, de a lelke mélyén vágyik arra, hogy csemetéje képességeit meghaladó teljesítményt nyújtson.

A feltételhez kötött önértékelés a gyermek személyiségének szerves részévé válik, és a továbbiakban is csak az elért eredményeinek tükrében tudja majd szemlélni önmaga értékét. Mivel a szülői elvárásokat belsővé teszi (interiorizálja), azok serdülőként és felnőttként már mint saját elvárásai jelennek meg nála, így alakul ki a tökéletességre törekvő, maximalista embertípus, aki csak akkor elégedett magával, ha meg tud felelni annak az ideális képnek, amelyet önmaga elé mintaként állít. Az eredetileg a szülőktől és más felnőttektől származó követelmények a tudattalanba süllyednek, és a személy ezek eredetéről már mit sem tudva saját elvárásaiként kezeli őket. Kialakul az önmagával szemben a tökéletesség igényét támasztó személyiségtípus.

Mit tehet az a személy, aki ilyen sémákat hozott a gyermekkorából? Hogyan teheti önértékelését függetlenné a teljesítményétől és állhatja útját ilyen módon a szorongásos zavarok megjelenésének? Mi lehet a megoldás? Erről írok bővebben a következő bejegyzésemben.

Kategória: Gondolatok | A közvetlen link.

A megfelelési kényszer eredete bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Adolf!
    Már több cikkedet olvastam régebben is és kifejezetten szimpatikus a szakmai megközelítésedet és az is tetszik ahogy a webdoki dolgot csinálod (szerintem ez egy tipikus társadalmi vállalkozás).

    A fenti cikk is tetszik, azonban ehhez lenne egy pici hozzátevésem. Mostanában olvastam a Richard J. Davidson Az agy érzelmi élete c. könyvét. Ebben a szerző az érzelmi profilokról és ennek tudományos hátteréről ír. Számomra a lelki jelenségek, mint a szorongás, vagy a cikkben is szereplő megfelelési kényszer eredete szempontjából ez a könyv megvilágosító erejű volt.
    Számomra a fő üzenet, hogy az ilyen beállítódás (lelki probléma) az agyi struktúrába is kódolódik bizonyos agyterületek aktivitásában, kapcsolatuk intenzitásában és ez mentális tréninggel (neurológiai indíttatású, viselkedésalapú beavatkozás) bizonyos mértékben módosítható. Ez szerintem nem változtat a cikkben leírtakon, azaz én ezzel teljesen egyetértek én is így tapasztalom.
    Azonban szemléletileg érzem fontosnak tudni, hogy amikor elkezdünk lazítani az elvárásainkon, akkor valójában azt tréningezzük, hogy átalakuljon az agyi struktúránk, ami végső soron az érzelmi profilunk szemléleti dimenziójában egy pozitívabb kevésbé szorongó szemléletet eredményez. Miért érzem ezt fontosnak?
    Mert elég gyakran találkozok a következő paradigmákkal:
    1. “csak gondolj arra, hogy…” és ha nem megy neki, akkor “a te hibád, mert nem gondolsz arra eléggé, pedig csak rajtad múlik. (üzenet: te vagy a hibás, hogy szorongasz, – ami persze ez csak tovább rontja az önértékelését)
    2. “Én ilyen vagyok (pl szorongó alkat), nem tudok változni, max. azt kellene elérnem, hogy elfogadjam magam így ahogy vagyok”

    Mindeközben annak a tudása, hogy az agyi struktúránk (érzelmi profilunk meghatároz bennünket), azonban ez türelmes mentális tréninggel megváltoztatható, mindkét paradigmát felül tudja írni. Azaz ezeken a lelki beállítódásokon nem olyan egyszerű változtatni, másrészt nem megváltoztathatatlanok. Ez a tudás tehát segíthet azoknak akik próbálkoznak kitartani pl lazítani az elvárásaikon és azoknak is az elfogadásban, akik arra várnak, hogy a másik változzon.
    Üdv.: Pabló

    • Stresszdoki szerint:

      Kedves Pabló!

      Köszönöm értékes hozzászólásodat.
      Alapvetően egyetértünk, bár az ok-okozat tekintetében picit más véleményen vagyok.
      Úgy gondolom, hogy a lelki-mentális-emocionális működésmód az első, az igazán meghatározó,
      és aztán ez képeződik le az agyi struktúrában.
      Ettől függetlenül az általad is említett mentális és viselkedésalapú tréningezés
      valóban megoldást jelent, én is elsősorban ilyen módszereket alkalmazok klienseimnél.

      Üdvözlettel: Bakos Adolf Stresszdoki

Hozzászólás a(z) Vágvölgyi Gusztáv - Pabló bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az Email címed nem tesszük közzé. A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitöltened!