A pánikbetegség és kezelése

A Stresszdoki Program elindításakor szembesültem azzal, hogy milyen sok ember életét keseríti meg a pánikbetegség. A hozzám segítségért forduló személyeknek majdnem a fele ilyen problémával keres fel azóta is. Többségük a kórkép ismeretében teszi ezt meg, hiszen sokat hallottak és olvastak már az állapotukról, néhányan azonban teljesen kétségbeesettek, mert nem értik, mi történik velük.

A pánikbetegség a szorongásos kórképek egyike. Kezelése sajnos gyakran puszta gyógyszeradagolásban merül ki, ami jó esetben csökkenti a tüneteket, de a problémát nem oldja meg. Mint általában a pszichés zavarok esetében, itt is a teljes személyiséggel kell foglalkozni. Annál is inkább, mert a pánikbetegség hátterében egészen könnyen azonosítható egy jól körülhatárolható személyiségtípus, vagyis a páciens alaptermészete hajlamosító tényező lehet. A pánikbetegségben szenvedő egyének túlnyomó többsége maximalistának és perfekcionistának vallja magát, és elismeri, hogy erőteljes megfelelési kényszer jellemzi. A szorongó, elfogadást igénylő alapszemélyiség további gyakori vonásai a leegyszerűsített, fekete-fehér látásmód, a kritikus és önkritikus beállítódás, a jónak és rossznak, illetve helyesnek és helytelennek a túlzott és kategorikus elkülönítése, megkülönböztetése.

A pánikbetegség tipikusan olyankor alakul ki, amikor a fent felvázolt személyiségtípusú embert hirtelen trauma éri, vagy hosszabb ideig tartó nehéz, energiáit felemésztő élethelyzetbe kerül. A súlyos lelki-fizikai megterhelés hatására az amúgy is bizonyos mértékben rugalmatlan és merev személyiségben akkora nyomás keletkezik, amit az már nem bír el, amit már nem képes felügyelete alatt tartani, és a szervezet ezt a túlfeszített állapotot roham formájában reagálja le. Megjelennek a tipikus tünetek, mint például a heves szívverés, a szapora légzés vagy fulladásérzés, a remegés vagy szédülés, stb. Mindezt nagy ijedtség kíséri, hiszen a roham rendszerint derült égből villámcsapásként érkezik, és a személynek kezdetben fogalma sincs arról, hogy mi történik vele. A legtöbb esetben beszállítják a sürgősségi osztályra, ahol a vizsgálatokat követően azt a választ kapja, hogy semmiféle szervi probléma nem mutatható ki nála. Ez akár megnyugtató is lehetne számára, csakhogy nem ad magyarázatot a heves rohamra, így a személy rettegni kezd attól, hogy az ismeretlen „mumus” bármikor újra lecsaphat rá. Tipikus pánikbetegség esetében a személyen állandósult szorongás lesz úrrá amiatt, hogy nem tudhatja, mikor jön a következő roham. Ráadásul, legtöbbször agorafóbia is kapcsolódik a pánikhoz, azaz az ilyen ember kerüli azokat a helyeket, ahol már átélt rohamot, illetve ahonnan nem tud rosszullét esetén elmenekülni. Ilyen lehet bármely nyilvános hely, ahol – úgy érzi -, megszégyenülhet roham esetén.

A pánikbetegség kezelésének feltétele és kardinális pontja, hogy a személy megértse állapotát és annak eredetét. Fel kell ismernie, hogy a pánik hátterében a tökéletesség igénye és a megfelelési kényszere, illetve az ezek által meghatározott merev és szorongó személyisége áll. Tudatosan kell törekednie arra, hogy lazítson a lelkiállapotán és általános beállítódásán, ami azt is magában foglalja, hogy mind a világgal, mind önmagával szemben elnézőbbnek és rugalmasabbnak kell lennie. Emellett tudomásul kell vennie azt is, hogy csökkentenie szükséges a terhelést, és a jövőben mindig figyelnie kell arra, hogy ne vállaljon erején felül. A kötelezettségek egyeduralmának véget kell vetnie az életében, és helyet kell adnia benne több lazításnak, elfogadásnak és életörömnek. Fel kell ismernie, hogy emberi értékét nem a teljesítménye határozza meg, enyhítenie szükséges a fojtogató megfelelési kényszerén.

A kezelés magában foglal különböző gyakorlatokat is, mint amilyen például a relaxáció, a helyes légzéstechnika, illetve imaginációs és a gondolkodásmód megváltoztatását célzó gyakorlatok. Ezek egymásra épülnek, és a páciens fokról fokra haladva mind több olyan módszert sajátít el, melyeket kritikus helyzetben alkalmazhat, csökkentve ezáltal a szorongását és a roham kialakulásának valószínűségét. Másik fontos terület az életmódváltás. Tudatosabban kell figyelnie étkezési szokásaira, a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenésre, és nagyon ajánlott a heti három-négyszeri aktív, izzasztó, feszültséget levezető testmozgás. Ha pedig ezt a páciens még azzal is kiegészíti, hogy rendszeresen fogyaszt kiváló minőségű szorongásoldó és közérzetjavító természetes táplálék-kiegészítőket, akkor egészen biztosan elindul és szépen halad a gyógyulás útján. Ez az általam alkalmazott kezelési mód a tapasztalatok alapján sokkal hatékonyabb, mint az egyszerű, személytelen gyógyszeres terápia.

A fent felvázolt módszer bármely szorongásos kórkép esetén kiváló eredményeket hoz, azért éppen a pánikbetegségen keresztül mutattam be, mert az tekinthető az egyik leggyakoribb ilyen jellegű zavarnak.