A pozitív gondolkodásról

Az eddigiekben arról írtam, hogy életmódunkkal és a különböző technikákkal hogyan oldhatjuk a szorongást. Ezek kétségtelenül sokat segítenek, de mivel rozoga alapokra nem építhetünk várat, ezért az eredményes stresszoldáshoz is önmagunkból kell kiindulnunk.

Te vagy az alap, ezért előbb önmagadon kell dolgoznod, nem a körülményeiden!

Egy korábbi bejegyzésemben három területre osztottam azokat a tényezőket, melyek segíthetnek a szorongás enyhítésében. Az első két területről már írtam az elmúlt két hétben. Most áttérek a harmadikra, és bár ezt tárgyalom utoljára, meggyőződésem, hogy ezzel kell kezdenünk a hatékony szorongáscsökkentést.

A gondolatok erejéről lesz szó, arról, hogy hogyan határozza meg sorsod alakulását az, hogy mit és miként gondolsz a sorsodról, a világról, önmagadról.

A pozitív gondolkodásról az elmúlt időszakban nagyon sokan és sokat írtak, afféle slágertémává vált.  Az irányzat azt hirdeti: gondolkodj pozitívan, és minden rendben lesz az életedben! Bár az elvvel mélységesen egyetértek, nagyon zavar az, ahogyan ezt a témát sok szerző, szakember, motivációs előadó tárgyalja. Sok cikk, könyv, film igyekszik ugyanis elhitetni az emberekkel, hogy egyfajta önmegerőszakoló, erőltetett pozitív gondolkodás majd csodát teremt az életükben. Az igazság azonban az, hogy a pozitív gondolkodás vagy őszintén, szívből jön, vagy semmit sem ér. Egy negatív érzésekkel teli depressziós embernek azt mondani, hogy: “Gondolkodj pozitívan!”, a legtöbb esetben hasznavehetetlen okoskodás, mert az ilyen ember számára általában egyszerűen nincs megteremtve ennek a reális alapja, és ezért képtelen lesz ezt megvalósítani. A negatív énképtől szenvedő ember hiába áll oda naponta a tükör elé, és mondogatja magának gépiesen, hogy “szép vagyok, én szép vagyok…”, ettől még nem fogja valóban szépnek érezni magát, csak egy nevetséges és hiábavaló időpocsékolás lesz az egész. Mégpedig azért, mert valójában nem hisz abban, amit mond, a valódi gondolata inkább ilyesmi: “istenem, remélem, ha még sokáig mondogatom ezt, akkor előbb-utóbb valóban szépnek fogom látni magam”. Az határozza meg a sorsod, amit valóban gondolsz és érzel, és nem az, amit gondolni és érezni akarsz.

Én a realitásban hiszek. Úgy gondolom, az önbecsapásnak nincs semmi értelme, a gépiesen mondogatott erőltetett “pozitív” gondolatok nem érik el a kívánt hatást, egész egyszerűen azért, mert valójában nem is pozitívak, inkább görcsösek, mesterkéltek és hamisak. Ezért nem kedvelem tehát azt a módot, ahogyan ezt a témát tárgyalja nagyon sok írás, kép- és hanganyag, mert azt sugallják, hogy a pozitív gondolkodás azonos a pozitív gondolkodásra való görcsös törekvéssel. A megoldást tehát nem itt kell keresnünk, hanem valahol egészen máshol. Ha az a problémánk, hogy csúnyának érezzük magunkat, akkor nem az a megoldás, hogy bemagyarázzuk magunknak, hogy valójában szépek vagyunk, hanem teljesen más oldalról kell megközelítenünk a dolgot.

De hogy milyen oldalról és hogyan, illetve, hogy akkor valójában mi is a pozitív gondolkodás titka, erre a következő bejegyzésemben térek ki.