A szorongás mögött álló gondolkodásmód

Ha rendszeresen követed a blogomat és olvasod az Örömcsomagot, sokat tudsz már a gondolatok teremtő erejéről. Gondolkodásmódunk meghatározza, hogy miként látjuk a világot és benne önmagunkat, az érzelmekre gyakorolt hatásán keresztül pedig lelkiállapotunkat is befolyásolja. Ebből következik, hogy a szorongás érzése is kapcsolódik bizonyos jellegű gondolkodási sémákhoz; azt lehet mondani, hogy létezik olyan típusú mentális aktivitás, amely szorongásra hajlamosít. Ebben a cikkemben leírom, hogy melyek a szorongó ember legtipikusabb gondolatai. Itt is érvényesül ugyanis a pszichológiai alapszabály: ha felismerjük negatív pszichés programjainkat, akkor könnyebben meg tudjuk változtatni azokat. Lássunk tehát néhány szorongásra hajlamosító gondolkodási sémát!

1. „Muszáj” gondolkodás. Példa: „Muszáj sikerülnie, amit elterveztem!” vagy „Oda kell érnem időben, nem késhetek egy percet sem!” A „muszáj”, a „kell”, a „nem szabad” szavak kiemelkedő helyet foglalnak el a szorongó ember szótárában. Mint a példákból látható, ennek a sémának a lényege, hogy a személy merev elvárásokat támaszt önmagával szemben, és nem engedi meg, hogy a dolgok másként alakuljanak, mint ahogy eltervezte. Benne van az erős megfelelési kényszer is: saját magával szemben támasztott elvárásait gyakran kivetíti, és azokat másoktól eredő külső követelésekként éli meg. Fontos lenne kissé rugalmasabbá válnia, hogy belássa, szükségtelen az életét a görcsös „muszáj” jegyében élnie, és nem olyan nagy tragédia, ha egy-egy dolog esetleg nem úgy alakul, ahogyan szerinte alakulnia kell.

2. Túlzott kontrolligény. Példa: „Mi lesz, ha nem tudom majd előre látni és irányítani a dolgokat?!” Szoros kapcsolatban áll az előző sémával. A szorongásra hajlamos személy biztonságérzetéhez nélkülözhetetlen, hogy úgy érezze, sorsát a kezében tartja. Bizonyos mértékig erre minden embernek igénye van, de a szorongók általában a legapróbb dolgokat is kontrollálni szeretnék, és azonnal elveszítik lelki egyensúlyukat, ha azt tapasztalják, hogy nem tőlük függ egy-egy esemény kimenetele. Ennek megfelelően nagyon rosszul viselik a változásokat, különösen, ha azok váratlanul következnek be. Pedig igaz a mondás, miszerint az életben egyedül a változás állandó, és viszonylag kevés olyan dolog van, amit teljes mértékben irányítani tudunk. Azt szoktam mondani, hogy már életünk legelső történését, a születésünket sem kontrollálhattuk a jelenlegi, felnőtt tudatunkkal. Ennek ellenére most mindannyian itt vagyunk: te is, aki olvasod, és én is, aki írom ezeket a sorokat. A sors teszi a maga dolgát a mi görcsös akarásunk és irányítási törekvéseink nélkül is. Ismerjük ezt fel és fogadjuk el, hogy vannak olyan helyzetek, melyek felett nem lehet és nem is kell kontrollt gyakorolnunk.

3. A teljesítmény mindenek fölé helyezése. Példa: „Tökéletesen kell végeznem a feladataimat, nem hibázhatok, hogy elégedettek legyenek velem mások, és így én is az lehessek magammal!” A maximalizmus, a perfekcionizmus nagyon jellemző a szorongó emberre. Szélsőséges esetben úgy érezheti, hogy csak akkor értékes és szerethető, ha jól teljesít. Önmagával és másokkal szemben is magasak az elvárásai. Fel kell ismernie, hogy az ember értékét nem a teljesítménye határozza meg, és az élet végső célja nem a tökéletesen elvégzett munka, hanem a lelki nyugalom elérése.

4. Fekete-fehér látásmód. Példa: „A világon minden vagy jó vagy rossz, illetve vagy helyes vagy helytelen.” A szorongó ember hajlamos arra, hogy értékítéleteket fogalmazzon meg mind önmagával, mind másokkal, illetve a világ dolgaival kapcsolatban. A merev gondolkodásmód következménye az a meggyőződése is, hogy mindenről lehet (és talán kell is) véleményt alkotni. Kategóriái kizárólagosak: valami vagy fehér vagy fekete, a szürke megfoghatatlan számára. Erős kontrolligénye miatt akkor érzi magát biztonságban, ha az embereket és a világ dolgait egymástól jól elkülönülő csoportokba rendezheti. Tudnia kell azonban, hogy azáltal, hogy megteremti magának a „rossz” és a „helytelen” kategóriákat, a saját szorongását erősíti. Rugalmasabb gondolkodásmód elsajátításával ítéletei is veszíthetnek élükből, és így szorongása is csökkenhet.

5. A problémák eredetének kívülre helyezése. Példa: „A legtöbb szenvedésünket a külső körülmények okozzák, az ember kiszolgáltatottja ezeknek.” A szorongás leggyakoribb oka az, hogy úgy ítéljük meg, életünk alakulása nem tőlünk, hanem a külső körülményektől függ. A szorongó ember görcsös kontrolligényének hátterében éppen az áll, hogy a lelke mélyén úgy érzi, nem az ő kezében van az irányítás. Előrevetített egzisztenciális félelmei ebből a hitéből, illetve a kiszolgáltatottság érzéséből fakadó bizonytalanságból erednek. Fontos lenne felismernie, hogy minden belülről indul ki, az életünket mi magunk teremtjük gondolatainkkal, érzelmeinkkel, cselekedeteinkkel. Ez a felismerés kompetenciaérzésünk növelése révén nagy megkönnyebbülést hozhat, így ez tekinthető a szorongás egyik legtermészetesebb és leghatékonyabb ellenszerének.

A fent bemutatott gondolkodási sémák jellemzik leginkább a szorongó embert. Ha ismerjük hajlamosító tényezőinket, akkor könnyebben védekezhetünk ellenük. Bízom benne, hogy cikkem minden, a témában érintett olvasó számára hasznosnak bizonyul.