A tünet még nem betegség

Azt szoktuk mondani, hogy a betegségnek tünetei vannak, amit sokan tévesen úgy értelmezhetnek, hogy a tünet megléte egyértelműen betegségre utal. Ez azonban nem így van. A tünet csupán egy jelzés számunkra, hogy valami nincs rendben, az egyensúly kibillent, és változtatnunk kellene valamin az életünkben. Ha tudunk olvasni a jelekből, akár el is kerülhető az orvosi kezelés. Ahelyett tehát, hogy megijednénk és azonnal a legrosszabbra gondolnánk, inkább igyekezzünk megfejteni a tünet üzenetét, és változtassunk életmódunkon, szokásainkon, világszemléletünkön.

Ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy ne vizsgáltassuk ki magunkat. Amikor egy kliens testi szinten is megjelenő tünetekkel keres meg engem, javasolni szoktam neki, hogy a szervi okok kizárása érdekében menjen el szakorvosi vizsgálatra is. A pánikbetegek például általában ijesztően heves szívverésre és légszomjra panaszkodnak, de az orvosok többnyire mindent rendben találnak náluk. Ilyenkor egyértelmű, hogy pszichés alapja van a problémának. Azt vallom, hogy valamennyi zavar és betegség lelki eredetű, ám ha ezt nem ismerjük fel, ha nem változunk és változtatunk időben, akkor előbb-utóbb szervi szinten is megjelenik majd. Ekkor már szükség lehet orvosi beavatkozásra is, de ha nem hagyjuk elhatalmasodni a problémát, akkor ez akár el is kerülhető.

Tudnunk kell, hogy nem az orvos és a gyógyszer gyógyít, hanem mi magunk rendelkezünk öngyógyító képességgel. A különböző kezelési módok – jó esetben – ezt támogatják, erősítik bennünk. Hiszem és vallom, hogy a gyógyulás kulcsa mindig a páciens kezében van. Neki kell felelősséget vállalnia a saját állapotáért, megértenie tünetei üzenetét, és a megfelelő változtatásokkal helyreállítani az egyensúlyt. A pszichológus szerepe abban áll, hogy hozzáértő kívülállóként segít a jelek megfejtésében és a megoldás felismerésében. Hogy ezt a segítséget igénybe veszi és a tanácsokat megfogadja-e, mindig a kliens döntése.

Mielőtt alávetnénk magunkat súlyos orvosi beavatkozásoknak, elemezzük egy kicsit tüneteinket. Mitől alakulhattak ki? Mire figyelmeztetnek? Min kellene változtatnunk? Nagyon gyakori jelenség, hogy egy-egy kritikus élethelyzetben tünetek jelentkeznek. Ezek jelzik, hogy kibillent az egyensúly. De ez önmagában még nem betegség, sok esetben egyáltalán nem szükséges orvosi beavatkozás. Ha azonban nem vagyunk eléggé tudatosak, ha ijedtségünkben azonnal elrohanunk az orvoshoz, ő a tünet alapján könnyen betegséget diagnosztizálhat és gyógyszert írhat fel nekünk. Így terelhető az ember a valódi betegség felé, miközben lehetséges, hogy néhány egyszerű – de megfogadott! – tanáccsal kezelhetnénk a helyzetet.

Két személyes példán keresztül igyekszem szemléltetni, hogy tüneteink sokszor valóban csak átmeneti egyensúlyzavar, és nem betegség jeleiként értelmezendőek. Egyik eset édesanyámmal történt meg. Harminc évvel ezelőtt, egy házassági krízis idején veseelégtelenséget állapítottak meg nála, amire gyógyszert kapott. Az orvos azt mondta neki, a tablettát élete végéig szednie kell. Anyám viszont amint az állapota (és a magánélete) rendeződött, abbahagyta a gyógyszer szedését. Azóta is jól van, veseproblémái nincsenek. Valószínűleg rosszabb egészségi állapotban lenne, ha harminc éven keresztül gyógyszert szedett volna. A másik példa a saját esetem. Gyermek- és serdülőkoromban, egy lelkileg igen megterhelő időszakban, látásproblémáim voltak. Távolba homályosan láttam; az utcán nehezen ismertem fel az ismerősöket, az iskolában az utolsó padban ülve képtelen voltam elolvasni a táblára felírt szöveget. A szemvizsgálaton azt mondta az orvos, hogy mindenképpen szemüvegre van szükségem – ha nem is azonnal, de néhány év múlva már egészen biztosan kelleni fog. A néhány év elmúlt, az akkori problémáim megoldódtak, és a látásom „magától” megjavult. Meggyőződésem, hogy ha serdülőkoromban az orvos javaslatára felteszem a szemüveget, ma már nem látnék nélküle, így viszont semmiféle szemproblémám nincs.

Bizony, vannak olyan élethelyzetek, amikor tüneteket produkálunk, de ezt ne tévesszük össze a betegséggel. Ha szükségesnek érezzük, menjünk el vizsgálatra, de sose felejtsük el, hogy állapotunk javulását nem a gyógyszerek szedése, hanem a lelki okok felismerése és megszüntetése biztosítja.