Előző bejegyzésemben leírtam, hogy szorongásaink többsége előrevetített. Hajlamosak vagyunk olyan helyzetektől, eseményektől félni, amelyek a jövőben esetleg bekövetkezhetnek. Ezzel nem csupán az a baj, hogy sok esetben feleslegesen szorongunk, hanem hordoz egy másik veszélyt is. Ha sokat és intenzíven aggodalmaskodunk valami miatt, akkor ugyanis nagy eséllyel megteremtjük annak reális feltételeit. Egyszerűbben fogalmazva: beteljesül amitől féltünk. Ezt a jelenséget önbeteljesítő jóslatnak nevezi a tudomány.
Sok cikket lehet olvasni az ok-okozat törvényéről, arról, hogy miként vonzzuk be életünkbe azokat a tartalmakat, melyeken gondolatainkkal intenzív munkát végzünk. Ebből a felismerésből fejlődött ki a pozitív gondolkodás irányzata is. Az efféle cikkek, bár kétségtelenül sok igazságot tartalmaznak, számos esetben eléggé megfoghatatlan, ezoterikus elméletekkel magyarázzák ezt a jelenséget, melyet a tudomány nem, vagy csak fenntartásokkal fogad el. Létezik azonban egy kézzelfogható magyarázat is, amelyet én a pszichológia egyik alaptörvényének tartok.
Az önbeteljesítő jóslat a vesszőparipám. Meggyőződésem ugyanis, hogy életünk szinte minden helyzetében jelen van és működik, ezzel nagymértékben meghatározva emberi kapcsolatainkat, közérzetünket, életünk egészét. Mindez ráadásul úgy történik, hogy nem tudunk róla, nem ismerjük fel, így védekezni sem tudunk ellene. Tulajdonképpen nem is mindig kell, mert pozitív tartalmak esetében ugyanúgy működik. Felismernünk azért érdemes, hogy a szorongás eseteiben ki tudjuk oltani hatásmechanizmusát és fejleszthessük önismeretünket.
Nézzük tehát, miről is van szó! Abból indulunk ki, hogy mindannyian saját világunk teremtői vagyunk, hiszen tetteink határozzák meg életünk alakulását. Sorsod aszerint alakul, hogy mit teszel vagy nem teszel meg, és hogyan cselekszel. Cselekedeteinknek azonban az a mozgatórugója, hogy mit gondolunk a világról, hogyan érzünk a környezetünkkel és más emberekkel kapcsolatban. Egy egyszerű példa: ha úgy érzed, a szomszédod nem kedvel téged (akár igazad van, akár nincs), akkor valószínűleg te is távolságtartóbb és barátságtalanabb leszel vele szemben, és hajlamos leszel támadásként vagy kritikaként értelmezni bizonyos, valójában teljesen semlegesnek számító szavait és tetteit. Vagyis előfeltevésednek megfelelően viselkedsz. A szomszédod pedig látva, érezve a viszonyulásodat, hasonló hozzáállással fog reagálni. Akár szimpatikus voltál neki korábban, akár nem, a továbbiakban ő is kimértebb és barátságtalanabb lesz veled szemben. Mi történt tehát? Beigazolódott az előfeltevésed. Beteljesült a jóslatod. Mégpedig azáltal, hogy előfeltevésednek megfelelően viszonyultál, és ezzel ugyanolyan reakciót váltottál ki a másik félből is.
Megszámlálhatatlanul sok helyzetben vagyunk saját elvárásaink (ha úgy tetszik, jóslataink) áldozatai. Áldozatnak azért érezzük magunkat, mert nem látjuk be, hogy mi váltjuk ki környezetünk válaszát saját viszonyulásunkkal. Ezért nagyon fontos tudnunk az önbeteljesítő jóslat működéséről, hogy tudatosabban irányíthassuk viselkedésünket, és felismerjük annak hatását életünk alakulására.
De milyen jelentősége van ennek a pszichológiai törvényszerűségnek a szorongás összefüggésében? Nagyon komoly jelentősége van, mégpedig azért, mert előrevetített félelmeinket is valóra válthatjuk általa. Nézzünk erre is egy konkrét példát! Tegyük fel, hogy hosszas keresgélés után találsz egy vonzó álláshirdetést, és interjúra mész. Mivel már több rossz tapasztalatod van a munkavállalással kapcsolatban, ezért előre szorongsz, úgy érzed, nem fog sikerülni. Már eleve negatív elvárásokkal lépsz oda leendő munkaadóid elé, és válaszaid is tükrözik bizonytalanságodat. Szorongásod miatt nem tudod a legjobb formádat hozni, az állásinterjú nem olyan sikeres, mint amilyen szakmai felkészültséged alapján lehetne. Egy hét múlva felhívnak, és közlik veled, hogy nem téged választottak. Kissé egykedvűen veszed tudomásul a rossz hírt, és az a gondolat suhan át az agyadon, hogy érezted, hogy így lesz. Ezzel a “tudtam előre, hogy ez fog történni” vagy “na, ugye megmondtam, hogy nem fog sikerülni” konklúzióval önmagad felelősségét hárítod el, és a történteket a vak sors számlájára írod.
A fenti történet nyilvánvalóan a te hozzáállásod és az általa meghatározott viselkedésed hatására alakult így. Ha azzal a lelki beállítódással mész oda, hogy minden esélyed megvan, hogy felvegyenek, akkor sokkal magabiztosabban viselkedtél volna és ezzel a siker feltételeit teremtetted volna meg. Ilyen összefüggés van az előrevetített szorongás és az életünket meghatározó valós történések között. Nemcsak felesleges és egészségünket károsító tehát előre félni bizonyos helyzetektől, hanem veszélyes is, mert beteljesíthetjük félelmeinket.
Mint már említettem, az önbeteljesítő jóslatot alapvető pszichológiai törvénynek tartom, hiszen nagyon sok élethelyzetünket meghatározza. Néhány évvel ezelőtt arról írtam egy hosszabb cikket, hogy miként hat ki gyermeknevelési attitűdjeinkre és ezáltal gyermekeink életére az, hogy milyen előfeltevéseink vannak velük kapcsolatban. Amennyiben szeretnéd részletesebben megismerni az önbeteljesítő jóslat hatásmechanizmusát, illetve azokat a veszélyeket, melyeket a gyermeknevelés területén hordoz, akkor az alábbi linken letöltheted és elolvashatod cikkemet.
Bakos Adolf: Önbeteljesítő jóslatok a nevelésben
(Válaszd a “lassú letöltést”, az ingyenes!)
Bakos Adolf: Önbeteljesítő jóslatok a nevelésben letöltése már nem lehetséges, nincs fent a file, elérhető lesz esetleg még valamikor? köszönöm
Kedves Borbála! Köszönöm, hogy szóltál, majd utánanézek, hogy mi történt, illetve igyekszem elérhetővé tenni az írást.