Az intuícióról

Az ember élete során nagyon gyakran kerül döntési helyzetbe. Időnként útelágazódásokhoz érkezünk, és választanunk kell a lehetséges irányok közül. Ilyenkor olyan jó lenne belepillantani a jövőbe, hogy kiderítsük, mi történik, ha így, és mi, ha úgy döntünk! Sokan ilyen dilemmákkal szembesülve keresnek fel egy tanácsadót, legyen az akár pszichológus, grafológus, asztrológus vagy kártyavető. Viszont felmerülhet a kérdés, hogy a segítő mi alapján ad tanácsot, miből tudhatja, hogy az adott személy esetében melyik irány az üdvös és melyik nem az. Ebben az esetben is érvényesül az alapszabály, miszerint minden belülről meghatározott. Bármilyen külső eszközt is használunk (beszélgetés, kézírás- vagy tenyérelemzés, kártya, inga, efemerida táblázat), minden esetben a segítséget kérő személy önvalójától (ha úgy tetszik, isteni énjétől) kapunk információt. Ezt csak lefordítjuk, kihangosítjuk, s így az illető személy számára is hozzáférhetővé tesszük.

A fentiekből egyenesen következik, hogy az ember lelkének mélyén ott rejlenek a válaszok. Nem kerülhetsz olyan megoldandó helyzetbe, melyhez a megoldás kulcsa ne lenne meg nálad. A belső hang mindig szól, csak elménknek és a külvilágnak a zaja elnyomja, így nem halljuk meg. Ezért van szükség egy másik személyre, egy intuitív szakemberre, aki segít kihangosítani ezt a hangot. Hogy ehhez milyen módszert használ, az lényegében mindegy, hiszen a válasz nem az eszközben rejlik, hanem bennünk.

Bizonyos szinten mindenkiben működik az intuíció. Tanácsadást végző személyek esetében általában fejlettebb, mint az átlagembernél. Pszichológusként egy-egy klienssel beszélgetve, nemcsak azt az információt kapom meg, amit elmond, hanem jóval többet. Így válik lehetővé, hogy olyan tartalmakat tükrözzek vissza a kliensnek, amelyek addig esetleg tudattalanok voltak számára. Ez pedig nélkülözhetetlen az önismeret fejlődéséhez. Nagyon fontos azonban, hogy ezek az információk a kollektív (isteni) tudatból hívhatók le, melynek révén lelki-szellemi kapcsolatban vagyunk egymással. Amikor egy intuitív pszichológus segít, akkor nem valamiféle személytelen, szakmai tanácsokat osztogat, hanem arra hangolódik rá, hogy az illető személynek honnan ered a problémája és miként tudja kezelni azt. És bizony, ez az eredet sokszor teljesen máshol keresendő, mint ahogy azt a kliens gondolja. Ha megbízik a szakemberben és befogadó az iránymutatásra, akkor szép eredményeket hoz a közös munka. Ha viszont ragaszkodik eredeti képzeteihez, ha nem tud vagy nem akar változni, akkor nagyon lassú és bizonytalan fejlődési folyamatra számíthatunk.

Mivel minden ember magában hordozza kérdéseire a válaszokat és problémáira a megoldásokat, elméletileg szakember segítsége nélkül is bármilyen helyzettel meg tudunk birkózni. A nehézséget az okozza, hogy a legfejlettebb intuícióval megáldott ember sem mentes az elme zajától. Amikor érzelmileg érintettek vagyunk egy dologban, amikor önmagunkról és a saját problémáinkról van szó, akkor azonnal kattogni kezd az elme, és elnyomja a belső hangot, az intuíciót. Ezért a legjobb szakember is majdnem olyan nehéz helyzetben van, amikor egy személyes dilemmát kell megoldania, mint az átlagember. Ilyenkor nem szégyen útmutatást kérni egy másik segítőtől.

És végezetül szeretnék rámutatni még egy fontos dologra. Mivel az intuíció és a ráció működésmódja teljesen eltérő, előbbit nem igazán lehet akaratlagosan irányítani. Ahol megjelenik az ego fennhatósága alatt álló racionális, analitikus gondolkodás, ott az intuíció szertefoszlik. Ez a jelentése annak, hogy „az elme zaja elnyomja a belső hangot”. Ha meg akarod hallani ezt a hangot, ha tudatosan keresed, figyeled, füleled, azzal akkora zajt keltesz magadban, ami lehetetlenné teszi, hogy meghalld. Az intuíció laza befogadással működik. Semmit sem kell tenned érte, csupán engedd meg magadnak legtermészetesebb állapotodat, a belső csend állapotát. Csak add át magad annak a természetes energiaáramlásnak, ami az életet mozgatja; aminek hatására tavasszal rügyeznek a fák és ősszel lehullajtják lombjukat, aminek köszönhetően az emberek megszületnek és meghalnak. Egyiket sem az elemző tudatosság vagy az akarat vezérli, mégis hibátlanul működik. Gondolj csak arra, hogy annak idején a megszületésedet sem akartad, most mégis itt vagy! Minél inkább fel tudod oldani magadban a görcsös igényt, hogy kontrolláld a világ dolgait, annál hallhatóbbá válik számodra a belső hangod is.