Mit profitálhatunk a kudarcokból és a veszteségekből?

Profitálni a kudarcbólAmikor kudarc ér bennünket, amikor akadályokba ütközünk, általában bosszankodni szoktunk. Az ember úgy szeretné, ha minden a kedve, illetve a tervei szerint alakulna. Kész szerencse azonban, hogy nem valósul meg minden vágyunk, hiszen néha olyan dolgokat szeretnénk, amelyek kárunkra lennének. Fogadjuk el, hogy ha valami nem sikerül az életünkben, annak mélyebb, számunkra esetleg fel nem fogható értelme van, és az érdekeinket néha éppen a „sikertelenség” szolgálja.

Pszichológusként mindenkinek ajánlani szoktam, hogy készítsen többéves élettervet magának. A legtöbb ember sosem gondol bele, hogy hol szeretne tartani 5-10 év múlva. Olyanok is vannak, akik tudják, hogy mit szeretnének, de mindez az álmok szintjén marad. Az álmokból, a vágyakból azáltal lesz terv, hogy leírjuk és határidővel látjuk el őket, valamint meghatározzuk, hogy milyen lépéseket kell megtennünk, hogy a kitűzött célt elérjük. És ezek után természetesen kitartóan dolgoznunk kell a terv megvalósításán. Viszont soha ne felejtsünk el egy fontos dolgot: amit az egónk eltervez, egyáltalán nem biztos, hogy valóban az érdekünket szolgálja. Éppen ezért írjuk oda a papírra azt is, hogy „mindezek ellenére alakuljanak a dolgok úgy, ahogy nekem igazán jó”. Szükséges, hogy legyenek határozott céljaink, hiszen nélkülük csak hánykolódnánk az életben, viszont tanúsítsunk rugalmas, elfogadó hozzáállást körülményeink alakulásához, ne ragaszkodjunk görcsösen eredeti elképzeléseinkhez.

Amikor sorozatosan falakba ütközünk, vagy egy dolog kitartó próbálkozásunk ellenére sem sikerül, akkor érdemes felülvizsgálni, hogy valóban a helyes úton járunk-e. Az életprogramunkkal összhangban álló törekvéseink útjába ugyanis nem gördülnek akadályok, vagy ha mégis, azokat viszonylag könnyen le tudjuk küzdeni. Ha valahol az élet megálljt parancsol, akkor valószínűleg eltévesztettük az irányt. Ebben az esetben csak hálásak lehetünk, hogy nem enged bennünket tovább. Ahelyett, hogy bosszankodnánk vagy kétségbeesnénk, inkább ismerjük fel a jeleket, és ne ellenségként, hanem szövetségesként kezeljük az akadályokat.

A kudarc nagy tanító. Mindig a nehézségeinkből profitáljuk a legtöbbet. Amikor minden a kedvünk szerint zajlik, akkor jól érezzük magunkat ugyan, de nem, vagy csak alig fejlődünk. Az igazi leckéket megpróbáltatások képében kapjuk. A kudarcokban és a veszteségekben rejlő talán legnagyobb tanítás azt célozza meg, hogy az ember adja ki kezéből az élet felett gyakorolni kívánt kontrollt, engedje el az irányításra való görcsös igényét. Szinte az összes problémánk hátterében az egónknak az a félelmeket generáló tévhite áll, hogy magunkra hagyatott, kiszolgáltatott halandóként éljük az életünket. Ha nem feltételezzük egy magasabb rendű szellemi valóság létezését, aminek mi is a részei vagyunk, akkor az élet hihetetlenül igazságtalan, üres és értelmetlen, melynek minden egyes napja a túlélésért folytatott kemény küzdelemről kell, hogy szóljon. Ebből a megközelítésből nézve teljesen érthető, hogy az ember kontrollálni szeretné a világ dolgait, hiszen magára van utalva. A problémát az jelenti, hogy ezzel párhuzamosan azt is megéli, hogy a kontroll nem az ő kezében van, sok történést nem ő irányít, sok körülményre nincs ráhatása. Ez a felismerés nagyfokú szorongást generál. „Szorongásunk soha nem a jövővel kapcsolatos gondolataink miatt van, hanem az irányításra való törekvésünk miatt” – írja Kahlil Gibran. A kudarcok és a veszteségélmények nagy tanítása éppen abban rejlik, hogy rámutatnak, mennyire nem az önmagát egóként megélő ember kezében van a kontroll. Ez sohasem kellemes tapasztalás, de arra sarkallja az embert, hogy az élet mélyebb, az ego számára láthatatlan értelme felé fordítsa tekintetét. Arra késztet, hogy kérdéseket tegyünk fel és válaszokat keressünk. Ha minden törekvésünket siker koronázná, örökre megmaradnánk abban a tévhitben, hogy az élet olyan és annyi, amilyennek és amennyinek látszik. Ebben az esetben nem késztetne bennünket semmi a lelki fejlődésre, egy magasabb szellemi szintre való emelkedésre. A kudarcok kemény leckéinek hatására viszont az ego kénytelen felismerni, hogy egyáltalán nem az ő kezében van az irányítás, hogy ő mindössze egy kis porszem az Univerzumban, és az ember óhatatlanul ráeszmél arra, hogy lennie kell valami másnak, valami többnek is, mint amit ő ismer. A kudarc csak a világot kontrollálni vágyó ego számára jelent sokkot, az ő kicsinységére mutat rá. Az önvaló számára viszont hatalmas lehetőség, hogy a fájó veszteségélmény által romba döntött ego szorításából felszabadulva végre önmagára eszméljen.

Két nap múlva belépünk a Bak havába. Ehhez az állatövi jegyhez társítjuk a Szaturnuszt, ami az asztrológia szimbolikus rendszerében a korlátok és akadályok bolygója. Helyzete megmutatja, hogy az élet mely területén, milyen jellegű nehézségekre számíthatunk. Most már tudjuk, hogy a Szaturnusz által jelzett hatásoktól sem kell félnünk, hiszen az asztrológiában a szigorú tanítóként számon tartott planéta is a szolgálatunkba szegődik, ha a saját érdekünkben hajlandóak vagyunk együttműködni vele.

Megjegyzés: Az embert az ego és az önvaló kettőssége határozza meg. Ezek fogalmának ismerete nélkül a fenti cikk mélyebb üzenete nem fogadható be. Segítséget ITT kaphatsz a jobb megértéshez.

Kategória: Gondolatok | A közvetlen link.

Van véleményed? Mondd el gyorsan!

Az Email címed nem tesszük közzé. A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitöltened!