Előző cikkemben arról írtam, hogy legmélyebb szükségleteink és vágyaink tudatosítása miként segíthet hozzá bennünket életfeladatunk felismeréséhez. Mivel azt tapasztalom, hogy a küldetés azonosítása sok embernek nehézséget jelent, úgy döntöttem, hogy ebben az írásomban további gondolatokat osztok meg a témával kapcsolatban.
Amikor a kertünkben uborkamagot ültetünk el, tisztában vagyunk vele, hogy abból kizárólag uborka kelhet ki. Soha nem fordul meg a fejünkben, hogy paradicsom vagy paprika lehet belőle. Talán furcsának tűnik a példa, azonban ha megfigyeljük a környezetünkben élőket, vagy akár önmagunkat, akkor azt láthatjuk, hogy az ember hajlamos a saját személyével szemben olyan elvárásokat támasztani, amilyeneket például a veteményeivel szemben nem támaszt. Ahogy ugyanis az uborkamagba bele van kódolva az „uborkaság”, ugyanúgy az ember is eleve adott kódokkal születik, amelyek meghatározzák személyiségét és életútját. Azt látom, hogy sokan óriási energiákat mozgósítanak annak érdekében, hogy kibújjanak a bőrükből és mások legyenek, mint amik/akik valójában. Ez a törekvés nemcsak értelmetlen, de káros is, hiszen letérítheti a személyt a saját útjáról. Önmagunk másokkal való összehasonlítgatása, az irigység és az utánzás oda vezethet, hogy az ember nem a maga, hanem mások küldetését igyekszik végrehajtani. Ilyen esetben idővel szükségszerűen kialakulnak szorongásos és/vagy hangulatzavarok, illetve akár szervi betegségek is. Mindig egyetlen valódi gyógymód van: visszatalálni önmagunkhoz. Ha az uborka megirigyelve a paradicsom szép piros színét megpróbálna paradicsommá válni, végül tönkremenne, mert átváltozni nem tudna, viszont saját uborka természetét sem tudná jól megélni és kifejezésre juttatni.
Ahogy a fenti példa illusztrálja, az embernek sohasem az a dolga, hogy kibújjon a bőréből, hanem éppen az ellenkezője – az, hogy belebújjon. Hogy felismerje belső kódjait, felvállalja sorsát, és beteljesítse azt a küldetést, amiért a világra jött. Ebben sokat segíthet, ha önreflexiót alkalmazva megfigyeljük és tudatosítjuk habitusunkat, képességeinket, lehetőségeinket, korlátainkat. Sokan oly mértékben egy önmaguk számára kreált ideális énképet kergetnek, hogy nincsenek is tudatában saját valódi értékeiknek. Ezeket felszínre kell hozni, hogy azután eszközként fel tudjuk használni őket küldetésünk beteljesítéséhez. Előző cikkemben arról írtam, hogy legmélyebb vágyaink és motivációink tisztázása miként könnyíti meg életfeladatunk felismerését, nos, személyiségvonásaink, képességeink tudatosítása további segítséget nyújthat ehhez. A valódi önismeret azt jelenti, hogy rálátásunk van azokra a testi-lelki kódjainkra, amelyeket küldetésünk beteljesítéséhez kaptunk.
Az ember csak akkor lehet boldog és kiegyensúlyozott, ha a saját útját járja. Ez még akkor is így van, ha sok kihívással kell szembenéznie azon az úton. Vannak könnyebb és nehezebb életek, de mindenki elegendő erővel érkezik, hogy saját nehézségeivel megbirkózzon. A súlyosabb problémákat, a komolyabb elakadásokat éppen ezért nem ezek az akadályok okozzák, hanem az, ha letérünk az utunkról. Egy jó pszichológus vagy asztrológus abban segíthet, hogy visszataláljunk rá.