Hogyan javíthatjuk önértékelésünket?

“Az embernek nem termetre kell nagynak lennie, hanem nagynak kell, hogy érezze magát.”

Bohumil Hrabal

Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy a világ mennyi elvárást támaszt velünk szemben, és önértékelésünket nagyban meghatározza, hogy képesek vagyunk-e ezeknek megfelelni. Mások személyünkre adott reakciói, illetve a velünk megtörténő események mindig fontos anyagot szolgáltatnak énképünkhöz. Ezért nagyon fontos, hogy gyermekként sok elismerést és bátorítást kapjunk. Ha a szülők és a nevelők azt közvetítik a gyermek felé, hogy ő ügyes és jó, akkor ez épül be a személyiségbe és az ilyen embernek később, felnőttként is nagy valószínűséggel helyén lesz az önbecsülése, könnyebben meg tud birkózni az esetleges negatív kritikákkal is.

Persze a helyzet ennél bonyolultabb, hiszen életünk összes hatása formálja énképünket. Ha gyermekkorunkban elegendő bátorításban is volt részünk, a későbbi kudarcok elbizonytalaníthatnak bennünket. Ráadásul mi legyen azokkal, akik a korai életszakaszban sem kaptak jó alapokat az önbecsüléshez?

Bár a pszichológia kiemelt jelentőségűként kezeli a korai élmények lélekre gyakorolt hatásait, az igazság az, hogy minden felülírható. Nem könnyen és nem egy hét alatt, de az ember folyamatosan változik, így az önmagáról alkotott képe is módosulhat – feltéve, hogy ezt engedi és nem kapaszkodik görcsösen a múlt sémáiba. A negatív önértékelés is sokat javulhat, ha a személy olyan közösségbe kerül, ahol elfogadják őt, és sokra tartják pozitív személyiségvonásait, képességeit. És ez fordítva is igaz lehet: bizonyos körülmények között a jó önértékelés is leépíthető.

Engedjük hát meg egymásnak és önmagunknak a változást, és ne fogadjuk el, hogy mi bárkinél kevesebbet érünk! Szűklátókörűségre vall, ha az embereknek felszínes jellemzők alapján különböző szintű értéket tulajdonítunk. Minden ember egyenlőként jön a világra. Ha egyeseket lebecsülsz (beleértve saját magadat is), másokat pedig csodálsz, akkor hagyod, hogy a világ megbolondítson és bevonjon megtévesztő játékába. Láss tisztán: miért kellene, hogy bárkinél kevesebbet érj? Az erre a kérdésre adható egyetlen logikus válasz csak az lehetne, hogy azért, mert ezt mindig így érezted és éreztették veled, ezért így szoktad meg. Meggyőző válasz? Aligha. Ezt te is beláthatod.

Nincs olyan ember, aki kevesebbet érne másoknál. A természet nem ismeri a megkülönböztetést és az értékítéletet, ezeket az ember kreálja. A gólya „értékesebb” madár, mint a veréb? Ugye, nem. Az is igaz azonban, hogy csak részben tudjuk függetleníteni magunkat mások személyünkre adott reakcióitól és a történések énképünkre gyakorolt hatásaitól. Ezek bizonyos fokig meghatározzák önmagunkról alkotott véleményünket. Viszont ezt is felhasználhatjuk arra, hogy javítsuk önértékelésünket. Nézzük, milyen lehetőségeink vannak erre:

1. Keress egy csendes helyet és ülj le! Legyen nálad papír és ceruza! Írd le az összes előnyös jellemződet: mik a pozitív személyiségvonásaid, miért vagy szerethető, miben vagy ügyes, mihez van tehetséged stb. Ne mondd, hogy te semmit sem tudsz írni! Addig gondolkodj, amíg legalább 5-6 jellemző nem kerül fel a lapra! Tedd el a listát és mindennap olvasd el egyszer-kétszer!

2. Amikor számba vetted az erősségeidet, akkor keresd azokat az élethelyzeteket, melyekben ezek megnyilvánulhatnak! Aknázd ki a lehetőségeidet! Foglalkozz olyan dolgokkal, melyekhez van érzéked, melyekben eredményes lehetsz! Tűzz ki jól meghatározott, konkrét célokat! Ezáltal tudsz sikerélményhez jutni. Ezek nagyon fontosak; hosszabb távon teljesen átalakítják, pozitívvá hangolják az önértékelésedet. Tűzz ki célokat olyan területen, melyen otthonosan mozogsz, és zsebelj be minél több sikert!

3. Keresd olyan emberek társaságát, akiknek hasonló nézeteik, terveik, céljaik vannak, mint neked! Tőlük pozitív megerősítést kaphatsz. Olyan személyek közelségét keresd, akik elismerik, visszatükrözik előnyös tulajdonságaidat, képességeidet, tehetségedet! Kerüld el messziről azokat, akik folyton kritizálnak, panaszkodnak, vitatkoznak! Ne hagyd félrevezetni magad – a rosszmájú megjegyzések és negatív kritikák sokkal inkább azt minősíti, aki megfogalmazza ezeket, mintsem téged. Harmonikus, önmagával békességben élő embernek eszébe sem jut, hogy másokat pocskondiázzon.

Ezekből a tanácsokból világosan kiderül, hogy a jobb önbecsülés kiépítéséhez az kell, hogy értékeinkre koncentráljunk hiányosságaink helyett. Mindannyiunknak van bőven mindkettőből. Az önértékelés tekintetében az emberek között meglevő nagy különbség főként az által meghatározott, hogy ki melyik oldalt tünteti ki figyelmével.

Az énkép nem könnyen módosítható, makacsul ellenáll mindenféle megváltoztatására tett kísérletnek. Ez azért van így, mert a tudattalanunk tartalma határozza meg minőségét, amelyhez mi egyedül nem férhetünk hozzá tudatos elemző munkával. Hosszú ideje súlyosan negatív önértékelés esetén a fenti tanácsok önmagukban kevésnek bizonyulhatnak. Ilyenkor ajánlatos szakemberhez fordulni. Egy jó pszichológus képes a tudattalan tartalmát feltárni és a klienssel együttműködve azt megváltoztatni. Én magam is így dolgozom a terápiás jellegű segítő kapcsolatban.