Az emberi szervezet a világ legtökéletesebb gépezete. Normális esetben minden apró alkotóelem a helyén van és végzi a maga feladatát. Ilyenkor a működés teljesen zökkenőmentes és azt mondjuk, egészségesek vagyunk. Az egészség magától értetődő, természetes alapállapotunk. Jellemzően nem foglalkozunk vele, észre sem vesszük. Akkor tanuljuk meg értékelni, amikor megrendül és fennáll a veszélye, hogy örökre elveszítjük.
Amikor az egyensúlyi állapot kibillen, erről jeleket kapunk. Fáj a fejünk, túl szaporán ver a szívünk, feledékennyé válunk, állandóan fáradtnak érezzük magunkat stb. Ezeket nevezzük tüneteknek. Bár nem szeretjük őket, ha belegondolunk, ők a barátaink, hiszen a bölcs szervezetünk általuk hozza tudomásunkra, hogy valami elromlott, zavar támadt a gépezet működésében. Ha ahelyett, hogy ezt tudatosítva megkeresnénk a probléma okát, gyógyszerekkel megpróbáljuk tompítani, sőt eltüntetni a tüneteinket, akkor éppen ellenkezően járunk el, mint ahogyan kellene. A tünet vészharang, a szervezetünk riadója, a gyógyszerek meg sok esetben igyekeznek elhallgattatni.
Ugyanígy működünk lelki síkon is. Amíg pszichológiai értelemben egészségesek vagyunk, addig jól érezzük magunkat, vidám és elégedett emberekként éljük életünket. Ha azonban ez az egyensúly megrendül, tüneteket tapasztalunk. Nem tudjuk miért, de tartósan rossz a közérzetünk. Reggel nehezen kelünk fel, és egész nap fáradtak vagyunk. Azt vesszük észre, hogy már egy ideje mindenben a rosszat látjuk, mintha elveszítettük volna az örömre való képességünket. Ha ilyeneket tapasztalunk magunkon, akkor tudnunk kell, hogy a lelkünk egyensúlyi állapota kibillent és ezekkel a tünetekkel üzen nekünk, hogy valami nincs rendben. Mi a megoldás ilyenkor? Az antidepresszáns? Itt is eljátszhatjuk ugyanazt, amit a fizikai szinten megjelenő betegségek esetében, de akkor ugyanúgy téves irányba haladunk, mint ahogy azoknál láttuk. Ha ahelyett, hogy a tüneteink okát megkeresnénk, káros mellékhatásokat okozó kemikáliákkal kábítjuk magunkat, akkor csak súlyosbítjuk a problémát. Rövid távon segítséget nyújthatnak az antidepresszáns és szorongásoldó gyógyszerek, de hosszú távon semmiképpen sem ezek jelentik a megoldást.
De akkor mi a helyes viselkedés abban az esetben, ha ilyen lelki vagy lelki eredetű tüneteket tapasztalunk magunkon? Először is, legyünk hálásak a kezdeti enyhébb formáikért! Ezek a szövetségeseink, egy esetleges nagyobb probléma előfutárai. Ha figyelünk rájuk és komolyan vesszük őket, akkor megelőzhetjük a későbbi nagyobb katasztrófát. Ha rosszul érzed magad, foglalkozz vele! Nézz magadba és találd meg az okát! Mióta tart? Mi váltotta ki és tartja fenn? Állandóan ideges vagy, sosem tudsz ellazulni? Mi állhat a hátterében?
Figyeljünk oda a tüneteinkre, mert mondani akarnak nekünk valamit! Megfelelő szintű önismeret esetén próbáljuk meg önmagunk pszichoterapeutájaként felismerni a mélyben meghúzódó okokat! Elemezd, analizáld önmagad és a helyzetet, és ha rájöttél a kiváltó okra, szüntesd azt meg!
Régóta fennálló és/vagy összetettebb lelki problémák esetén ez többnyire nem megy egyedül. Ilyenkor fordulj szakemberhez! Ne késlekedj sokáig, mert minél később teszed ezt meg, annál nehezebb, hosszadalmasabb és bizonytalanabb lesz a felépülés. Ne várd meg, hogy életed romokban heverjen! Tiszteld meg bölcs szervezeted és lelked jelzéseit azzal, hogy figyelsz a hangjukra és megteszed a szükséges lépéseket önmagad érdekében!