Karácsony üzenete a személyiségfejlődés tükrében

A karácsony nagyjából egybeesik a téli napfordulóval, Jézus születése a fény születésével. Szimbolikusan a kettő egy: Krisztus maga „a világ világossága”. A jézusi életút azonban nemcsak a vallásos emberek számára bír jelentőséggel, az általános humán fejlődés szempontjából is fontos útmutatóként szolgálhat. Ahogyan a lélektan egyes irányzatai, például a humanisztikus vagy a transzperszonális pszichológia megjelenít egy megvalósítandó emberideált, úgy a különböző vallásokban is fellelhető ez. A legkiválóbb példa erre éppen Jézus Krisztus, akit a hívő keresztények Isten fiának tartanak, de mindenki más számára is emblematikus embereszmény lehet.

Jézus az egóját meghaladó, a szellemi küldetését maradéktalanul beteljesítő, és ezáltal önmagát a lehető legteljesebb mértékben megvalósító ember archetípusa. Története az isteni fényt magában hordozó, de fizikai testet öltve az anyag világának keresztjét magára vevő lélek sorsának megrendítően szemléletes ábrázolása. Jézus univerzális humán szimbólum: az emberré lett Isten, akinek életútja barmok közül indul, mert jászolban született, de egy az Atyával, és aki szeretetben kapcsolja egymáshoz a humán természet két ellentétes pólusát, miközben kifinomult moráljával az emberré válás legmagasabb szintű lehetőségét mintázza.

Az olyan krisztusi erények, mint a hitelesség, az egyszerűség és a tisztaság a kiteljesedett egyén fontos jellemzői. Jézus alázatos, de nem naiv, szelíd, de nem gyenge. Jelképekben bővelkedő életútja a közép egyensúlyának, a látszólagos ellentétek kiegyenlítésének tanításait hordozza. Viszonyulása alapvetően elfogadó, de a belső gyermeket képes megfegyelmezni magában, amikor határozott nemet kell mondani a kísértésre. Mivel tisztában van azzal, hogy a „kis értés”, azaz a tudatosság alacsony szintje minden emberi gyarlóság legfőbb oka, ezért üldözői iránt is megértést tanúsít: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”. Jézus nem mások, hanem békés módon önmaga földi énje felett győzedelmeskedik, belső meggyőződésének erejével egója életvágyát szellemi küldetésének rendeli alá. Története az alázatos sorsfelvállalás és a tudatos egomeghaladás legbecsesebb példázata. Ezek kulcsa pedig tanításai szerint a mindent áthidaló szeretet, ami az Ember végső valóságaként lehetővé teszi a sebek begyógyulását, az Egységhez való visszakapcsolódást és a lélek felszabadulását.

A vallások többségének istenfogalma a jó szülő alakját jeleníti meg. Isten egyszerre szeretetteljes és fegyelmező, támogató és határokat szabó. Lényegében az ember tudatos felnőtt énjének ősképe rajzolódik ki, az az egyetemes mintázat, amely az önmegvalósítás útjának célállapotaként tartható számon. Feltűnő érintkezési pont ez bizonyos tudományos megközelítések és spirituális tanok között: az ember tudati fejlődése az isteni értékek kifejlesztésének, a megistenülésnek az irányában halad. A lélekben tehát annak a viszonyrendszernek az ősmintázatai elevenednek meg, amelyek a szellemi hagyományok szerint Isten és az ember kapcsolatának a lényegét is képezik – amit a földi halandó az égre vetít, az valójában az ő legbensőbb kibontakoztatandó potenciálja.

Azt kívánom Neked, kedves olvasóm, hogy akár hívő vagy, akár ateista, akár keresztény, akár más vallás követője, az új évben is sikerüljön jól élned e közös humán lehetőségünkkel és lépéseket tenned a kiteljesedett emberré válás útján.