Életünk egyik fő feszültségforrását a személyközi konfliktusok jelentik. Akár a munkahelyi, akár az otthoni életünket keserítik meg, nagymértékben szenvedhetünk tőlük. Az ember nem érezheti magát nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak, ha mindennapjait súlyos nézeteltérések nehezítik. Éppen ezért érdemes megtanulnunk, hogy miként tudjuk ezeket kezelni.
Tapasztalataim szerint a konfliktusok hátterében jóval gyakrabban félreértés áll, mintsem ártó szándék. Minden ember sajátságos módon értelmezi a világ dolgait, az őt érő hatásokat. Így megtörténhet, hogy ismerősünk felháborodik egy általunk jópofa ugratásnak szánt viccen, vagy szívére vesz egy számunkra teljesen ártatlannak tűnő mondatot. Az, hogy ki hogyan értelmezi a világ dolgait, nagyban függ addigi tapasztalataitól, élményeitől, emlékeitől. Tehát tulajdonképpen nem is az adott hatásra reagálunk, hanem azokra az érzelmekre és gondolatokra, melyeket az kivált belőlünk. Ha például előző partnerünk betegesen féltékeny volt, és ezzel az őrületbe kergetett bennünket, akkor az új társ legenyhébb féltékenységi megnyilvánulása is ingerültséget válthat ki belőlünk. Ha viszont előző partnerünk túlságosan közönyös volt, lehet, hogy még örülünk is a féltékenységnek, mert a másik fél ragaszkodásának kifejeződését látjuk benne. Az tehát, hogy egy-egy dologra miként reagálunk, sokkal inkább személyiségünk, és a minket eddig ért hatások összességének függvénye, mintsem az adott szituációé. És mivel valamennyien egészen más tapasztalatkészletet hordozunk magunkban, ezért sokszor értetlenül állunk a másik ember reakciói előtt. Most miért viselkedik így? Miért mondta ezt? Ezt meg hogy értette?? Számtalan helyzetben nem értjük a másik ember reakcióját, hiszen ugyanaz a dolog számunkra teljesen más jelentéssel bír, mint számára.
Ha felismerjük, hogy a félreértések milyen sok konfliktust szülnek, már rengeteget tettünk azért, hogy harmonikusabb emberi kapcsolatokat alakíthassunk ki. Ha ugyanis tudomásul vesszük, hogy a másik fél nem rosszindulatból támadt, hanem mert tévesen értelmezett egy helyzetet, akkor sokkal türelmesebben tudjuk kezelni a szituációt. A türelem pedig szükséges a sikeres konfliktuskezeléshez. Mivel minden emberben fejlett a védekező ösztön, ha nem tapintattal közelítjük meg a problémát, akkor a másik fél óhatatlanul bezárul vagy visszatámad. Egyik sem teszi lehetővé a helyzet tisztázását és a probléma konstruktív megoldását. Ahhoz tehát, hogy hatékonyan tudjuk kezelni a konfliktusainkat, érdemes elsajátítanunk ennek módszertanát. Néhány tanács, melyeket javasolt megfogadni:
1. Amennyiben egy személlyel vissza-visszatérő vagy elhúzódó nézeteltérésed van, jelölj ki magadnak egy időpontot és helyet, amikor kényelmesen meg tudod beszélni vele a problémát. Ne olyankor hozakodj elő vele, amikor bármelyikőtök ideges vagy siet. Legyen elég idő a nézeteltérések kibeszélésére!
2. A problémádat pontosan és világosan közöld, ne ködösen fogalmazz! Ne használj olyan túlzó szavakat, mint pl. mindig vagy soha, maradj tárgyilagos. A problémát úgy fogalmazd meg, hogy ne a másik fél személye, hanem a téged zavaró helyzet ellen irányuljon. Pl. „Olyan rendetlen vagy, mindig szanaszét hagyod a ruháidat” helyett mondd inkább így: „Engem zavar a rendetlenség, amikor a ruháidat nem rakod a helyükre”.
3. Fogalmazd meg érzéseidet és használj ún. én-üzeneteket. Ezek úgy kommunikálják az érzéseidet, hogy közben nem vádaskodsz. Pl. „Teljesen kiakasztasz” helyett mondhatod így: „Amikor így viselkedsz, dühös és frusztrált vagyok”.
4. Konkrétan mondd meg, hogy mit szeretnél, ne ködösen vagy félreérthetően fogalmazz. Légy határozott, de egyszersmind éreztesd a másikkal az együttműködési hajlandóságodat is. Ha lehetséges, olyan megoldást javasolj, amely hosszú távon mindkettőtöknek előnyére válik.
De mi a helyzet akkor, ha a másik fél szándékosan árt nekünk vagy tör borsot az orrunk alá? Nos, ilyen esetek is előfordulnak. Ennek a problémának a kezeléséről a következő bejegyzésben írok.