A pszichológia dinamikusan változó tudomány. Bár az emberi lélek általános tanaként definiáljuk, évtizedeken keresztül a patológiás pszichés működésmód állt a középpontjában, és ezáltal elsősorban gyógyító, korrigáló szerepe volt. Művelői az egészséges lélekkel nagyon sokáig nem, vagy alig foglalkoztak. (Érdekességként nem árt megjegyezni, hogy ugyanez még ma is jellemzi az orvostudományt is. Habár egészségügyről szoktunk beszélni, valójában az is inkább a betegségek kezelésében merül ki.)
A múlt század végén jelent meg új irányzatként az ún. pozitív pszichológia, amely ezt a hiányosságot igyekezett pótolni. A vizsgálódások homlokterébe került az egészség, a pszichés jóllét, a pozitív gondolkodás, a boldogság.
Ez utóbbi mindig is élénken foglalkoztatta az embert. Már az ókori filozófusok is gondolkodtak és írtak a boldogságról, mint a legmélyebb és legtermészetesebb lelki szükségletünkről. És ez mit sem változott az évszázadok során. Világunkban előbb-utóbb minden idejét veszti, áramlatok, irányzatok, trendek jönnek-mennek, de úgy tűnik, a boldogság ősi szükséglete kikophatatlan az emberből.
Bármit teszünk, ha végigvezetjük a hozzá fűződő érdekeink láncolatát, mindig ezt az igényünket találjuk végső okként. Nézzünk egy példát! Az egyetemista szorgalmasan tanul, hogy sikerüljenek a vizsgái. Azért sikerüljenek, hogy diplomát szerezzen. Azért szeretne diplomát szerezni, hogy jó állása legyen. Azért lenne szüksége jó állásra, hogy élvezni tudja a munkáját és el tudja tartani a családját. Utóbbiakra pedig azért van szüksége, hogy kiteljesedett, boldog életet élhessen. Így vagyunk ezzel mindannyian – cselekedeteink végső mozgatója a boldogságra való igényünk.
A téma sok szakembert is megihletett, így kezdődtek meg a boldogságkutatások. Vizsgálódásaik homlokterében az áll, hogy mi a boldogság eredete, mik átélésének feltételei, mivel és hogyan függ össze és így tovább. Vagyis a kérdés alapvetően így hangzik: hogyan lehetnénk boldogabbak?
Fontos kérdés, nem igaz? Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan ember a világon, aki ezt a kérdést még nem tette fel magának. A választ vagy meg tudta adni rá, vagy nem. Ráadásul a lehetséges válaszok is sokfélék, egyéntől függőek. Vannak azonban olyan általános elvek, melyeket a kutatások kimutattak, és amelyek úgy tűnik, mindenkinél működnek. Ha ezek szerint élünk, boldogabbak lehetünk – állítják a kutatók. És hogy mik ezek? A következő bejegyzésemből kiderül.