Mi az élet értelme?

Nagy fába vágja a fejszéjét, aki a címben megfogalmazott kérdésre próbál választ adni. Annál is inkább, mert ahány ember él a Földön, annyiféle személyes megközelítés létezik. Vannak, akiknek a család a legfontosabb az életben, mások a karrierben tudnak kiteljesedni. Egy művész számára az alkotás szabadsága jelentheti az élet értelmét, egy munkásember számára az egzisztencia megteremtése. Nagyon sokfélék vagyunk, ezért a fenti kérdést csak általános szinten lehet megválaszolni.

Véleményem szerint az élet értelme az, hogy megéljük, megtapasztaljuk azokat az élményeket, melyeket a lélek a testet öltést megelőzően választott magának. Az ember nem céltalanul érkezik az anyagi létbe, valami dolga van itt. Az élet értelme pedig nagyon egyszerűen fogalmazva az, hogy ezt elvégezze, teljesítse. És mivel mindannyian másféle tervvel érkezünk, ezért lehetetlenség az élet célját konkrétan meghatározni; ami az egyik ember számára üdvös irány, az a másik számára tévút lehet. Ezért nem szabadna kategorikus tanácsokat adnunk egymásnak vagy ítélkeznünk egymás felett, hiszen nem tudhatjuk, hogy a másik személy milyen életprogrammal született. Az egyik legnagyobb hiba, amit a szülők elkövethetnek, hogy az általuk helyesnek tartott irányba terelik gyermeküket, még akkor is, ha az ellenáll és szemmel láthatóan nem érzi jól magát a szülei által számára kijelölt úton. „Egy szülőnek az a sorsa és feladata, hogy segítse a gyermekét abban, hogy önmaga lehessen.” – írja Popper Péter.

Ez a valódi önmaga úgy szunnyad már a magzatban is, mint magban a növény. A fa lassan kel ki, fokozatosan erősödik meg, lombot növeszt és termést hoz. Ez a mag életprogramja és a fa sorsa. Hasonlóan fejlődik az ember is: lelki kódjait magával hozva bejár egy életutat, melynek célja, hogy életprogramját megvalósítsa. Ezen az úton sok feladattal találkozik, számos leckét kell megoldania, elsajátítania – vagyis létünk egyik legfontosabb célja a tanulás, a tapasztalatszerzés. A lélek azáltal tud fejlődni, hogy kihívásokkal találja magát szemben és ezeknek megfelelve egyre nemesebbé válik. Ez azért lehetséges, mert a nehézségeket soha nem önkényesen osztja ránk a sors, hanem azok a lélek csiszolatlansága folytán állnak elő. Ebből következik, hogy minden probléma egy újabb lehetőség az embernek arra, hogy tökéletesedjen, hogy egy kissé magasabb szellemi szintre jusson.

Mindezek ellenére nagy hiba lenne úgy tekinteni az életre, mint valami szigorú követelményeket támasztó univerzális tanintézményre. A lélek természetes állapota a béke és a boldogság, nem szenvedni jön az anyagi síkra sem. Célja mindig a lét örömének megélése. Ehhez pedig a harmadik dimenzió, a földi világ kiváló választás, hiszen ez az érzékek birodalma. Ezen a létsíkon gyönyörködhetünk a tájak szépségében, élvezhetjük az illatokat és az ízeket, örülhetünk egymás ölelésének. Mindehhez bizony fizikai testre és érzékszervekre van szükségünk. Vegyük észre, hogy ez egy rendkívül vonzó világ, ahova a lélek azért jön, hogy jól érezze magát. Amikor turistaként idegen földrészre utazunk, a megismerés- és kalandvágy vezérel bennünket: új dolgokat akarunk megtapasztalni, a megszokottól eltérő élményeket keresünk, és mindenekelőtt élvezni akarjuk az utazást. Tudjuk, hogy mindezt szabadon megtehetjük, hiszen komoly tétje nincs a kalandozásnak; a kiruccanás végeztével, tarsolyunkban a begyűjtött tapasztalatokkal, úgyis hazamegyünk. Így működik a lélek is: fejlődése során különböző létsíkokat jár be, ahol új ismereteket akar megszerezni, változatos élményeket akar átélni, majd az aktuális élet végeztével visszatér „égi otthonába”.

Mi tehát az élet értelme? Úgy gondolom, két síkon válaszolható meg a kérdés. Spirituális értelemben az, hogy az ember bejárja azt az utat, melyet életprogramjában a lélek előlátott önmaga számára. Földi világunk perspektívájából nézve pedig az, hogy az ember sikeresen megoldja mindennapi feladatait és mindeközben jól is érezze magát. A kétféle megközelítés természetesen szorosan összefügg egymással, hiszen utóbbiak is csak akkor teljesülhetnek, ha valódi, szellemi utunkon járunk.