Előző bejegyzésemben bemutattam, hogy milyen jellemzői vannak az erősen szorongásos személyiségnek. A mai és a következő cikkben pedig azokat az élethelyzeteket és eseményeket sorolom fel, melyek bizonyítottan hozzájárulnak ahhoz, hogy egy ember szorongóvá váljon.
Mint bizonyára Te is tudod, a gyermekkor nagyon érzékeny és fogékony időszak. Ezért a pszichológia különösen lényegesnek tartja azokat a hatásokat, melyek ebben az életszakaszban érnek bennünket. Így ezek a szorongásra való hajlam kialakulásában is fontos jelentőséggel bírnak. De mely élethelyzetek, események, hatások jelentik a legnagyobb veszélyt? Most ezeket sorolom fel.
Gyermekkori rossz bánásmód. Ez az elhanyagolástól a bántalmazásig sok mindent magában foglal. Az elhanyagolás is lehet érzelmi vagy olyan jellegű, amikor a szülő gyermekének alapvető biológiai vagy szociális szükségleteit nem elégíti ki, mint az élelem és ruházat biztosítása, felügyelet, iskoláztatás. Az ilyen gyermek nélkülözni kénytelen a legfontosabb éltető erőt: a biztonság érzését. Nem csoda, ha nem alakulhat ki nála sem önmagába, sem más emberekbe vetett bizalom. A gyakori, kiszámíthatatlan és/vagy durva bántalmazás hatására pedig a bizonytalanság és bizalmatlanság mellett még ok nélküli bűntudat és állandó védekező magatartás is kialakulhat. A bántalmazásnak nemcsak a fizikai formája teheti maradandóan szorongóvá a gyermeket, hanem a lelki zaklatás is.
Alkoholista vagy drogfogyasztó szülő. A függőség erősen szorongóvá teszi a benne szenvedő embert és a környezetét is. Amennyiben a szülő tudatmódosító szereket használ, képtelen megfelelő biztonságot nyújtani csemetéjének. Nem csoda, ha az ilyen családokból kikerülők felnőtt korukban nagyon sokat küzdenek a lelki stabilitás eléréséért – hacsak nem követik maguk is a rossz példát.
A szülő maga is szorongó. Nagyon gyakran ez áll a szorongás hátterében. Iskolapszichológusként sokszor találkozom ezzel a problémával. A szülő beszélgetésre jön hozzám és elmondja, hogy fogalma sincs, miért félszeg és zaklatott a gyermeke, hiszen igyekeznek mindent megadni neki. És aztán a beszélgetés során kiderül, hogy a szülő maga is feszült és szorongó. Ilyen esetben mindig azt tanácsolom, hogy először ő próbáljon nyugodtabb életet élni. Ez majd vissza fog hatni a gyermekre is, aki számára a szülő minta, és rendkívül fogékony azokra a lelki tartalmakra és viselkedésformákra, amelyeket otthon megtapasztal.
Túlzott elvárások, negatív kritikák. Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke okos és eredményes lenne. Sokan elvárják gyermeküktől, hogy kimagasló teljesítményt nyújtson az iskolában, valamely sportágban, vagy bármely más területen. Amennyiben azonban a gyermek gyengébb képességei miatt nem tud megfelelni az elvárásoknak, vagy a szülő keveset dicsér, mindig csak a hiányosságait veti a szemére, akkor kialakulhat benne a maradandó önbizalomhiány és szorongás.
Merev hiedelemrendszer és szabályok. A merev értékrendnek gyakran kulturális vagy vallási háttere van, megjelenési formája pedig a “fehér-fekete” gondolkodás. Az efféle életszemlélet hozza magával a merev szabályrendszert is. Az ilyen családokban mindennek megvan a maga ideje, módja, célja, és a görcsös beidegződésektől, szokásoktól való eltérést a szülők nem fogadják el, esetleg büntetik is.
A látszat és a “helyes” magatartás kultusza. A fent leírtakkal áll kapcsolatban, a tökéletességre való törekvés másik megnyilvánulása. A szülők minden körülmények között elvárják gyermeküktől, hogy “rendesen” viselkedjen. A család életét a tökéletesség látszata lengi körül, a problémákat igyekeznek elhallgatni, elrejteni, szőnyeg alá söpörni. A gyermeknek is kötelessége, hogy mindig illedelmesen és helyesen viselkedjen, ami nyilvánvalóan azzal jár, hogy nem szabad kifejeznie elégedetlenségét, dühét, vagyis nem viselkedhet spontán módon, aktuális lelkiállapota szerint. Ha esetleg mégis megpróbálkozna ilyesmivel, a család erős nyomására könnyen semmirekellőnek, értéktelennek érezhetné magát.
A következő bejegyzésben folytatni fogom a szorongásossá válás hátterének bemutatását.
Tisztelt Stresszdoki!
Nekem is elég nehéz gyerekkorom volt mikor a szüleim mindig veszekedtek és rám nem figyeltek sőt még verekedésig is fajultak a dolgok.Mikor elmentem továbbtanulni azt hittem minden rendeződik de nem így volt.Aztán összeköltöztem gyermekeim apjával de itt is cseberből-vödörbe estem mivel hogy a volt férjem is alkoholista lett,nem törődött ő sem semmivel és ezért 2 évvel ezelőtt meghalt.Ekkor kezdődtek nálam a pánikrohamok akkor nagy nehezen elmúltak de most újra kijöttek.Kérem segítsen!
Kedves Anikó!
Szívesen segítek. Kérem, írjon a kapcsolat@stresszdoki.com e-mail címre és kapcsolatba lépek Önnel.
most teljesen kivizsgáltak de nem találtak mást mint a stressz által alul müködő pajzsmirigyet amire még nem kell gyógyszert szednem de mondták hogy ennek lelki hátere is lehet és vissza termelődik magától 2-3 hónapon belülha bemegyek valahová szivdobogást izzadok mellkas nyomást szédülés félelem kisér péntekken megyek pszihiáterhez