Miért nem kell félni a rossz gondolatoktól és érzésektől?

Egyre több olyan e-mailt kapok, melyben az üzenet küldője a rossz gondolatai miatti szorongásáról ír. Egészen pontosan arról, hogy attól fél, kényszeres negatív fantáziáival bevonzza magának azok tartalmát, tárgyát. Legtöbbünk hallott vagy olvasott már a gondolat teremtő erejéről, és ez sok embert megrémít. „Mi van, ha megteremtem azokat a tragédiákat, elkövetem vagy elszenvedem azokat az erőszakos tetteket, melyeknek bár a gondolatától is irtózom, mégsem tudok megszabadulni a vissza-visszatérő sötét fantáziáktól?” – hallom a kérdést sok szorongó embertől. Az ilyen személy a bevonzással kapcsolatos félelmeivel aztán egyre jobban felerősíti és elmélyíti szorongását, így a nemkívánatos gondolatok elengedése még nehezebbé válik.

Az efféle problémákkal küzdő emberek számára van egy jó hírem. Mégpedig az, hogy igazából nem is annyira a gondolatainkkal és az érzelmeinkkel teremtünk, hanem sokkal mélyebb szintről. Uralkodó gondolataink és érzelmeink ennek a mélyebb szintnek a megnyilvánulásai ugyan, de önmagukban viszonylag felszínesek, így teremtőerejük gyengébb. Elsősorban azokat a helyzeteket, történéseket, embereket vonzzuk be az életünkbe, amelyek/akik hozott életprogramunkkal és a tudattalanunkkal szinkronban vannak. A magunkkal hozott életprogram határozza meg, hogy milyen célból jöttünk a világra, a fejlődésünk irányába hat, így csak pozitív dolgokat teremthetünk általa. Éppen ezért, ha hallgatunk a belső hangra, és a lelkünk mélyéről fakadó célokat követjük, akkor a saját utunkon járunk, és jól érezzük magunkat.

Ahogy a magban benne rejlik a lehetőség és a vágy, hogy egy hatalmas, gyönyörű növénnyé fejlődjön, úgy minden ember is hordozza az ellenállhatatlan belső késztetést, hogy azzá alakuljon, amit életprogramként magával hozott. Ezek az igények, vágyak, törekvések sohasem károsak vagy negatívak, hiszen a fejlődésünket szolgálják, és az utunkra terelnek minket. Viszont, ahogy a magra is hatnak külső, pl. hőmérsékleti tényezők, úgy az embert is befolyásolhatják bizonyos helyzetek, vagy akár saját ártó gondolatai és érzései. De semmilyen külső körülmény sem változtathatja meg a mag belé kódolt programját, hogy fává fejlődjön, csupán nehezítheti ezt a folyamatot. Éppen így működik az ember is: korlátozhatja, lassíthatja fejlődését felesleges negatív gondolatokkal és érzelmekkel, de ezek hatóereje eltörpül életprogramjának hatalmas teremtőereje mellett.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az ember természetesen negatív dolgokat is létrehozhat, de azok egy másik síkról, a tudattalan ösztönvilágából erednek. Az életünkben tapasztalható rosszat innen teremtjük meg. Viszont ez is egy igen mély tartománya az emberi pszichének, a tudatos gondolatok és érzelmek ennél felszínesebbek, és hatóerejük sokkal gyengébb. Leegyszerűsítve és összefoglalva: a negatív kényszeres gondolatok jóval kisebb veszélyt jelentenek, mint ahogy a témával kapcsolatos irodalom alapján azt sokan feltételezik.