Az utóbbi időben nagyon sok könyv, előadás és tréning ígéri, hogy megtanítja nekünk a tudatos teremtés fortélyait. Gondolatainknak bűvös hatalmuk van, amit elképzelünk, megvalósul, tehát csupán annyi a dolgunk, hogy arra fókuszáljunk, amit szeretnénk, és ne arra, amitől félünk – hangoztatják az irányzat képviselői.
Magam is foglalkoztam már a témával a blogomban (lásd itt), én is azt vallom, hogy az ember teremtő lény. Ugyanakkor azon az állásponton vagyok, hogy a „bármit megvalósíthatunk” – féle szemléletmód erősen túlzó és elnagyolt, képviselői csupán a nagy egész egyes mozaikdarabkáit látják. Ha ugyanis igaz lenne, miszerint amire gondolunk, az bekövetkezik, akkor klienseimnek jelentős hányada már meghalt vagy megőrült volna, hiszen nagyon sokan szenvednek ilyen félelmektől és kényszergondolatoktól. Arról nem is beszélve, hogy a lottónyertesek száma a valóságosnak a sokszorosa lenne, hiszen a szelvényt kitöltőknek jellemzően eszükbe szokott jutni, hogy esetleg telitalálatuk lesz, mi több, sokan tudatosan fókuszálnak arra, hogy bevonzzák a nagy nyereményt. A valóság tehát jóval árnyaltabb annál, mint ahogy azt sok, elsősorban saját olvasmányélményeire támaszkodó önjelölt mester tanítja.
Többször írtam már arról, hogy az általános irányultságunkkal teremtünk, amelynek a gondolatok csak egyfajta, energiában lefokozott megnyilvánulásai. Ráadásul, a tudattalan tartományokban levő tartalmak mindig jóval nagyobb teremtő erővel bírnak, mint tudatos gondolataink. Ezen a ponton joggal merül fel a kérdés: ebben az esetben be tudjuk-e vonzani életünkbe, amire vágyunk, van-e bármi létjogosultságuk az ezt célzó technikáknak. Rövid válaszom az, hogy a technikák jól működnek abban az esetben, ha olyan célok szolgálatába állítjuk őket, melyek életprogramunkkal összeegyeztethetőek.
Miről is van szó pontosan? Mindannyian egy meghatározott céllal, életfeladattal jövünk a világra. Ez a szellemi küldetés kijelöli számunkra a megtapasztalások irányát, azaz, a lelki fejlődésünk érdekében bizonyos helyzeteket meg kell élnünk akkor is, ha kellemetlenek vagy fájdalmasak számunkra, másfelől vannak olyan élmények is, amelyek akkor is elérhetetlenek maradnak, ha vágyunk rájuk. Utóbbiakat azért tagadja meg tőlünk az élet, mert nem kompatibilisek a küldetésünkkel, és olyan útra terelnének bennünket, amely nem a sorsunk beteljesítésének irányába vezet. Az ember azonban egovezérelt, nem lelki fejlődést, hanem örömöket akar. Ez rendben is van, akkor merülhetnek fel problémák, amikor ennek érdekében megpróbálja kijátszani a sorsot. Ha nem sikerül az álmait természetes módon, mindennapi tevékenységein keresztül megvalósítania, akkor más utakat keres, például a tudatos teremtés fortélyai felé fordul; befizet méregdrága tréningekre, azt remélve, hogy ott majd megtanítják neki, hogy miként vonzza be életébe mindazt, aminek szükségét érzi. Kezdetben lelkesen koncentrál-szuggerál-meditál, végül azonban elkeseredetten konstatálja, hogy befektetett pénze, ideje, energiája nem térült meg, nem következett be életében a remélt változás, és csalódottságában esetleg működésképtelennek bélyegzi az alkalmazott technikákat.
A tudatos teremtés gyakorlatait teljesen hatástalannak minősíteni éppen olyan egyoldalú megközelítés, mint mindenhatóságukat kikiáltani. A technikák működnek, de a születéssel hozott életprogram felett nincs hatalmuk, a sorsszerű élethelyzetek nem írhatók felül alkalmazásukkal. Hatékonyságuk röviden a következőképpen foglalható össze:
- Amennyiben törekvéseink tárgya a jelenlegi életfeladatunk szempontjából jelentőséggel bír, életprogramunk irányába mutat, és az időminőség is alkalmas, akkor a technikák alkalmazása tulajdonképpen felesleges, anélkül is el fogjuk érni az adott célt.
- Amennyiben a kívánt tartalom jelentőséggel bír, de az időminőség nem kedvező (még nem jött el az ideje), akkor várnunk kell, a gyakorlatok eredménye később érik majd be.
- Amennyiben a vágyott dolog a sorsunk szempontjából semleges, azaz nem segít, de nem is akadályoz bennünket életfeladatunk teljesítésében, akkor a szabad választásunkon múlik, hogy megteremtjük-e vagy sem. Ebben az esetben van a technikáknak a legnagyobb jelentőségük.
- Amennyiben azonban olyan helyzeteket, tartalmakat szeretnénk bevonzani az életünkbe, amelyek összeegyeztethetetlenek sorsunkkal, a technikák hatástalannak bizonyulnak.