Aki járatos az asztrológiában, az tudja, hogy a Nap jelképezi a horoszkópban a személyiséget. Annak alapján kerül meghatározásra, hogy egy ember milyen csillagképben született, hogy a Földről szemlélve a Nap melyik állatövi jegyben „járt” éppen. Az adott jegy vonásai határozzák meg személyiségünk alapjait – vallják az asztrológusok. A Nap körül keringő bolygóknak is különböző tulajdonságaik, minőségeik vannak, és valamely életterülethez köthetők. Ezek is hatással vannak személyiségünkre, de másodlagos szerepük van a középpontot elfoglaló Naphoz képest.

Minden ember egy kicsiny mikrokozmosz. Saját Nappal, bolygókkal, sajátságos sorssal, élettel, gondolatokkal, érzelmekkel. A laikusok tanácsadásától azért int óvva minden pszichológus, mert aligha tudjuk teljesen beleélni magunkat a másik ember helyzetébe, így ismerőseinknek adott tanácsainkkal többet árthatunk, mint használunk. Minden ember élményvilága egyedi és megismételhetetlen. Éppen ezért nagyon károsnak tartom az életünkben működő, uniformizáló tényezőket és elvárásokat is.

Minden kornak és társadalomnak megvannak a maga normái, szabályai, trendjei. A manapság érvényesülő egyik ilyen kimondatlan norma, hogy az ember mindenáron valósítsa meg önmagát, állítsa középpontba saját személyiségét, és ha kell, tűzön-vízen keresztül érje el, amit akar. Ha valaki nem elég rátermett, az élet számos területén háttérbe szorul. Így az ember küzd azért, hogy megfeleljen ennek a normának, bármennyire is idegennek érzi személyiségétől azt a fajta viselkedést, melyet az tőle megkíván. Az emberek tömegesen erőszakolják meg önmagukat a cél érdekében. Aki pedig még erre sem képes, az könnyen elbizonytalanodik, kétségbe vonja saját értékeit, és önbecsülése sérül.

(Hangsúlyozni szeretném, hogy természetesen nem az önmegvalósítással van baj. Az egészséges törekvést és ambíciót én magam is nélkülözhetetlennek tartom a kiegyensúlyozott és teljes élethez. A problémát az okozza, ha valaki másokat félretolva, önző módon próbál előrejutni, illetve, ha nem belső meggyőződésből cselekszik, hanem mert ezt várja el a környezete, mert ezáltal lesz ő „megfelelő” a világ szemében. Gondolj bele, milyen érdekes ellentmondás: sokszor éppen azok függenek a világ normáitól és trendjeitől leginkább, akik az önmegvalósítás és független individualizmus legharsányabb szószólói.)

Pedig mindannyiunk életének középpontjában ott ragyog a saját Napunk. Éppolyan fényes és éltető a Tiéd is, mint bárki másé. Mégis sok ember elhiszi, hogy ez kevesebbet ér, mint a világ normarendszere. Minden kishitűségnek, komplexusnak, alacsony önértékelésnek az az oka, hogy értékvakságban szenvedünk. Elhisszük, hogy saját Napunk nem ér annyit, mint másoké. Fókuszunkba a világ fejetlen elvárás áradata kerül, és megfeledkezünk valódi önmagunkról. Ha titkon ismerjük is belső értékeinket, azért mégiscsak a társadalom normáit tartjuk fontosabbnak.

Nem kell, hogy így legyen. Mindig voltak/vannak olyan emberek, akik kiszállnak a játékból. Akik felismerik, hogy a változó és önkényesen meghatározott trendek megtévesztő varázslatán túl ott van a csupasz ember, a maga igaz és egyszerű tökéletességében. Ilyenkor felragyog a Napunk, egyensúlyba kerülünk önmagunkkal és a világgal, és tudjuk, hogy hibáink ellenére is úgy vagyunk jók, ahogyan vagyunk.

Egyedi vagy Te is. Ez így természetes és így helyes. Mindig lesz olyan, aki majd meg akar változtatni, és elvárja Tőled, hogy megfelelj az éppen uralkodó elvárásoknak. Amíg más emberek véleményétől teszed függővé saját önbecsülésed, addig tele leszel szorongással és komplexusokkal. Minden probléma megoldása ott kezdődik, hogy elfogadod önmagad. Más szavakkal: felismered saját Napodat. Sok ember feláldozza ám ezt mindenféle hamis csillagokért… Te ne tedd! Ne állj be a sorba! Légy önmagad! A világnak Rád van szüksége, nem egy, a buta elvárásoknak buzgón megfelelni igyekvő árnyék-lényre.

És ha már egy idézettel kezdtem, azzal is zárom bejegyzésemet: „Holott gyakran éppen a lelki és erkölcsi egészség jele, ha valaki rosszul érzi magát a világban, szembefordul vele, és nem alkalmazkodik tétel és törvény szerint.” Popper Péter