Többször írtam már arról, hogy egy-egy stresszhelyzetben nagy jelentősége van annak, hogy a szituációt akadályként vagy kihívásként értelmezzük-e. A szorongás akkor jelentkezik, ha akadályként éljük meg az adott helyzetet. Ilyenkor úgy ítéljük meg, hogy nem tudunk, vagy csak nagy nehézségek árán lehetünk képesek megbirkózni vele, és a dolog kimenetele bizonytalan. Úgy érezzük, nem gyakorolunk kontrollt a szituáció felett, a történések kiszolgáltatottjai vagyunk. Ez az érzés a szorongás alapja.
Többször írtam már a gyermekkori háttérről is. Az olyan személy, akit a korai életszakaszban elhanyagoltak vagy bántalmaztak, esetleg a szülő következetlenül és kiszámíthatatlanul bánt vele, gyakran válik ún. külső kontrollos személyiséggé. Megtanulta, hogy a körülmények tőle függetlenül alakulnak, nincs ráhatása a dolgokra. Ez az ún. tanult tehetetlenség lényege. Ezzel szemben az a személy, akit bátorítottak gyermekként és teljes értékű emberként kezelték (még ha kicsi emberként is), többnyire belső kontrollossá válik, vagyis olyanná, aki úgy érzi, életét maga irányítja, hatalma van az események felett, és ha netán problémákkal találja magát szemben, akkor is hisz abban, hogy a helyzetet kezelni tudja. Ez a kiegyensúlyozott élet alapja.
Mit gondolsz, ha felmérést végeznénk, melyik féle embertípus lenne többségben? Ha szétnézel a környezetedben, melyik csoportba tartozókból látsz többet magad körül? Sok társadalom érdekelt abban, hogy külső kontrollos polgárokat neveljen – a diktatúrák egészen biztosan. A szorongó, bizonytalan embereket ugyanis könnyebb irányítani. A legtöbb munkahelyen a főnök is az ilyen alkalmazottat részesíti előnyben, de még a médiában hemzsegő reklámok is több fogást találnak ezen a típuson.
Az emberek többsége biztonsági játékos. Ezzel egészen addig nincs is baj, amíg ez nem jelent számára komoly akadályt abban, hogy kiaknázza a lehetőségeit és kiegyensúlyozott életet éljen. Ha azonban a bizonytalanság és a szorongás túlzott méreteket ölt, igyekezzünk tenni ellene, erősítsük magunkban a belső kontrollt!
A fentiek alapján azt is mondhatnám, hogy az emberek egy része sikerkereső, másik része pedig kudarckerülő személyiség. Nem nehéz kitalálni, hogy a második csoport a szorongóké, akik az életet nem megélni, hanem túlélni igyekeznek. Az ilyen egyetemista nem élvezi az új ismeretek befogadását, hanem fogait összeszorítva próbál túl lenni vizsgáin és általában a tanulmányain, egyetemi évein. A jövőre készül, amikor majd könnyebb lesz. Állást vállalva felismeri, hogy nem lett könnyebb, így nem tud örömet találni a mindennapi munkahelyi kihívásokban, alig várja, hogy leteljen a munkaidő. Este hiába próbál szép élményeket felidézni az elmúlt napból, inkább csak megkönnyebbülést érez, hogy ennek a napnak is vége. Tíz-tizenöt évnyi szolgálat után pedig már azzal vigasztalja magát, hogy majdcsak túléli a maradék két-három évtizedet és végre nyugdíjba vonulhat. Mit gondolsz, amikor erre sor kerül, azt élvezni tudja? Aligha.
Már csak azért sem, mert „túlélő üzemmódban” haladt át az elmúlt évtizedeken, nem élte meg az aktuális helyzeteket, hanem arra törekedett, hogy megússza őket. Idős korában visszagondolva nem sok olyan élményt és eredményt tud felidézni, amely boldoggá tette, viszont annál több elszalasztott lehetőség jelzi életútját. Talán ráébred, hogy mindig csak készült valahová, de sohasem érkezett meg. Azért nem, mert nem is lehet megérkezni egy elképzelt eszményi állapotba, hanem élni kell a jelen pillanatban! Ha az „itt és most” élményétől megfosztjuk magunkat, akkor egész életünk a boldogság keresésének és soha meg nem találásának jegyében telik.
A külső kontrollos és/vagy kudarckerülő személy lehet nagyon értékes, szorgalmas, lelkiismeretes ember. A környezetében élők többnyire nagyon kedvelik szerénysége miatt. A kérdés csak az, hogy ő hogyan érzi magát mindeközben. Az élet ajándék, melyet ha nem élsz meg, csak áthaladsz rajta, az olyan, mint ha a születésnapodra kapott csomagot sohasem bontanád fel, csak nézegetnéd.
Ha azonban kudarckerülőből sikerkeresővé szeretnél válni, erre önneveléssel (és némi segítséggel) bármikor adott a lehetőség. De ehhez lépéseket kell tenned! A Stresszdoki Program ebben is támogatást nyújthat, például az Életminőség Javító Projektummal. Ha elindulsz, sok sikert az új úton!