Pszichológusi munkám során azt tapasztalom, hogy a szorongásos és a hangulati zavarok hátterében szinte valamennyi esetben kimutatható egy közös hajlamosító tényező: a személy komoly önértékelési, önelfogadási gondokkal küzd. Ki lehet jelenteni, hogy az egész pszichés működésmódunknak az az alapja, hogy milyen képünk van saját magunkról. Ha pozitív, akkor az bármilyen bajon átsegíthet bennünket, ha viszont negatív, akkor az az életünk minden területét károsan befolyásolja.
Énképünket mindazon ingerek, hatások és események aktívan formálják, melyekkel életünk során bármikor találkozunk. Legnagyobb hatásuk azonban a gyermekkori élményeknek van. A gyermek ugyanis éretlensége folytán nem tudja megszűrni az őt érő hatásokat és információkat, képtelen felülvizsgálni, hogy mit érdemes befogadnia és mit nem, ezért válogatás nélkül mindent belsővé tesz (interiorizál) amit gyakran hall, lát vagy tapasztal. Pácienseim többségénél egyértelműen kimutatható, hogy önelfogadási zavaraik a szülői elutasítás és gyakori kritika révén alakultak ki. Ebben a bejegyzésben leírom, hogy milyen nevelési hibák okozhatnak ilyen problémákat. Az okok felismerésével az érintett olvasók talán könnyebben helyre tudják tenni magukban önelfogadási nehézségeiket, és ezáltal el tudnak indulni a fejlődés útján. A másik fontos ok, amiért érdemes ezeket a negatív énképre hajlamosító nevelési hibákat ismerni, az az, hogy így szülőként kisebb eséllyel követjük el őket saját gyermekeinkkel szemben.
A leggyakoribb és legsúlyosabb kiváltó oknak a szülő kegyetlenül kritikus nevelési stílusa tekinthető. Szorongó klienseim nagy része arról számol be, hogy gyermekkorában nagyon sok szidást kapott, rendszeresen ügyetlennek és haszontalannak nevezték, azt éreztették vele, hogy nem megfelelő és nem való semmire. Az ilyen szülői viszonyulás hatalmas károkat okoz a gyermek önbecsülésében, aki a lelki sebeket egy életen át magával hurcolhatja.
Ártalmas az elhanyagoló nevelési stílus is, amikor a szülő, bár nem bántja csemetéjét sem verbálisan, sem fizikailag, viszont nem is dicséri, nem törődik vele. Ebben az esetben az a tudattalan szinten megélt érzés alakul ki a gyermekben, hogy ő nem érdemes arra, hogy foglalkozzanak vele. Valószínűleg mindenki ismer olyan gyereket, aki bármilyen csintalanságot elkövet, csak hogy figyeljenek rá. Ennek a hátterében leggyakrabban a szülői elhanyagolás áll, a csintalan viselkedés rosszaságnak címkézésével pedig csak tovább romlik a gyerek önbecsülése.
Negatív énképet a szülő a legjobb akarat mellett is kialakíthat csemetéjében. Ilyen eset például, amikor nevelési célzattal rendszeresen felhívja gyermeke figyelmét a hibáira, összehasonlítgatja a testvérével vagy az osztálytársakkal, vagy éppen kifejezi, hogy nem tartja őt elég jónak, okosnak, talpraesettnek. Utóbbi akár féltésből vagy őszinte segítő szándékból is történhet, például amikor olyan mondatok hangzanak el, mint: „Zolikának többet kell segítenem a tanulásban, mert szegénykém gyengébb képességű a bátyjánál”. A szülőt a jó szándék vezérli, miközben azt az információt ülteti el Zolika tudattalanjában, hogy ő butuska és segítségre szorul.
Komoly önelfogadási gondokat okozhat azonban az effajta viselkedésnek a szélsőséges ellenpólusa is, vagyis amikor a szülő túl nagy elvárásokat támaszt gyermekével szemben. A szigorú, megkövetelő szülő azt az érzést alakítja ki csemetéjében, hogy ő csak akkor elég jó, csak akkor értékes és szerethető, ha tökéletesen teljesít és megfelel az elvárásoknak. A gyermek ezeket lassan interiorizálja, és fokozatosan önmagától is egyre többet és többet vár el. Így alakul ki a perfekcionista, lazításra képtelen személyiség, ami a különböző szorongásos zavarok, például a pánikbetegség kialakulásához sajnos tökéletes alap.
Nemcsak a nem megfelelő nevelés eredményezhet alacsony önbecsülést, bár ez a legáltalánosabb ok. Viszont az énképet negatív irányba formálhatja például a társak elutasító viselkedése is, illetve valamilyen testi/alkati különbözőség vagy faji hovatartozás okán megjelenő negatív diszkrimináció, kiközösítés.
Mivel az énkép minősége alapjaiban határozza meg egész személyiségünket és életünket, a következő bejegyzésben tovább tárgyalom majd a témát, és adok néhány tippet, hogy miként tudja javítani önbecsülését az az olvasó, akinél korábban bármilyen okból kifolyólag sérült az önelfogadás képessége.