A tőlem segítséget kérő emberek nagy része megfordul más szakembernél is, mire hozzám eljut. Az általános tapasztalat az, hogy a kezelés nagyon sok esetben a puszta receptírásban merül ki. Sajnos a legtöbb orvos nem beszélget el páciensével, nem foglalkozik a probléma hátterével, egyszerűen csak kiírja a gyógyszert és útjára bocsátja kliensét.
Nem az orvostársadalom ellen foglalok állást, hiszen a gyógyítók többsége igazán jó szándékú és segítőkész szakember, talán inkább az életünk minden területén tapasztalható felszínessé és érdekorientálttá válás szűrődött be az egészségügybe is. Mert lássuk be, az azért még sincs rendjén, hogy tudatos és érző emberek gyógyítását tabletták és kapszulák adagolására redukáljuk le! Ráadásul nagyon sok hozzám forduló személy állítja, hogy az antidepresszáns és szorongásoldó gyógyszerek szedésével elveszíti azt, ami igazán emberré teszi őt, az érdeklődését és az örömre való képességét, ugyanakkor fásulttá és tompává válik, mintha eltávolodna saját valódi egyéniségétől. Vajon beszélhetünk-e gyógyító hatásról olyan szer esetén, amely eltávolítja önmagától az embert? Aligha. A hatékony kezelésnek inkább a közeledést kellene támogatnia.
Nem vonom kétségbe a kemikáliák szükségességét és a gyógyszeres terápiák létjogosultságát. Ezek bizonyos esetekben akár életet is menthetnek. Azt viszont határozottan állítom, hogy végső megoldást nem jelentenek, és az orvostudomány aránytalanul nagy hangsúlyt helyez a kezelésnek erre a formájára, miközben nem foglalkozik eléggé másféle terápiás lehetőségekkel. Pszichológusként beszélgetéssel és különböző gyakorlatok végzésével segítek klienseimnek, és azt tapasztalom, hogy ez sokkal hatékonyabb módja a kezelésnek, mint az egyszerű gyógyszeradagolás. És ez természetes is, hiszen a test, a lélek és a szellem hármasságából álló komplex embert hogyan lehetne sikeresen gyógyítani kizárólag a testi folyamatokra ható terápiás módszerrel??
A gyógyszerek szerepének túlhangsúlyozásával ráadásul még egy hatalmas hibát vét az orvostudomány: kialakítja és elmélyíti a páciensben a betegségtudatot. Nagyon ártalmas lehet, ha könnyelműen dobálózunk a diagnózisokkal, és ezeket a receptek kiírásával még nyomatékosítjuk is. A betegség-egészség fogalma ugyanis egyáltalán nem olyan kizárólagos, mint ahogy azt az effajta orvosi viselkedés sugallja. Nem lehet az embereket két kategóriába sorolni, nem beszélhetünk arról, hogy valaki vagy beteg, vagy egészséges. Sokkal inkább egy skála két végpólusába helyezhetők ezek az állapotok, és mindannyian a skála valamely köztes pontját foglaljuk el. A gyógyulás folyamata pedig nem más, mint az egészség végpont felé való elmozdulás. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a betegség nem állandósult meghatározója az embernek, hogy a diagnosztizált személy nem átjárhatatlan, egymást kizáró kategóriák egyikébe tartozik bele, akkor az egészségessé válás lehetőségébe vetett hit erősebb, a gyógyulási folyamat pedig egyszerűbb és gyorsabb. A betegség az ember lehetséges, aktuálisan fennálló állapota, és nem a személyiségét (is) meghatározó besorolási szempont.
A pszichiátriai kórképek kapcsán egy újabb probléma, hogy a mentális zavarok hátterében nem mutathatóak ki egyértelmű szervi vagy hormonális elváltozások. A depresszió, a szorongás, a pánikbetegség stb. esetén nem lehet megragadni fizikai szinten a kiváltó okot. Amíg például egy rákos daganat a tüdőn világosan látható és vizsgálható, vagy amíg a vérnyomás és a vércukorszint eszközökkel mérhető, addig a pszichiátriai zavarok esetében inkább csak ok-okozati találgatások folynak. Mégis azonnal kemikáliát kap a legtöbb beteg, ami olyan szinten hat, amelyen a probléma egyszerűen nem található meg…
Jó kérdés, hogy minek tudható be a gyógyszeres terápiák ilyen nagyfokú térhódítása. Sajnos be kell látnunk, hogy ebben a gazdasági szempontoknak, a gyógyszeripart kezükben tartók anyagi érdekeinek meglehetősen nagy szerepe van. Bár elismerem, hogy a szintetikus szerek ésszerű keretek között történő alkalmazása indokolt esetben szükséges, mindenkinek azt javaslom, hogy keresse a gyógyulás alternatív lehetőségeit, mert hosszú távon csak azok vezethetnek eredményre.