Gyermekkorom óta rendszeresen hallom, hogy a világ rossz irányba tart, hogy „azokban a régi szép időkben” még minden sokkal jobb volt, hogy közeledik a világvége… Ember legyen a talpán, aki ilyen negatív programozás ellenére is jól tudja érezni magát. Pedig végső soron ez mindannyiunk vágya. Valóban ilyen nagy a baj? Tényleg indokolt temetni a világot? Talán a kisebbség véleményét képviselem, de szerintem nem. Én egyetlen régebbi korban sem éltem volna szívesebben a Földön, mint ma. Elmondom, miért.
Ha beleolvasunk egy történelemkönyvbe, láthatjuk, hogy a múlt semmivel sem kecsegtetett több jóval, nyugodtabb élettel, mint jelen korunk. Sőt, a történelem csaták, háborúk, vérontások és hatalmi küzdelmek kimeríthetetlen tárházát nyitja meg előttünk. Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én nem szívesen élnék sem a rabszolgatartás, sem a boszorkányégetések korában, de még a világháborúk idején sem. Ha visszatekintünk, mindenhol az emberi butaságból eredő durvasággal találkozunk. Tényleg nyugodtabb lett volna az élet a múltban?
Elismerem, kegyetlenségben a világ ma sem szenved hiányt. Talán soha nem is fog, amíg ember lesz a Földön. A mai kor számlájára írhatunk továbbá egy csomó más, újszerű problémát is, mint pl. a környezet szennyezése és kifosztása, a világ elüzletiesedése, az atomháború veszélye, az elidegenedés, és még sorolhatnám. Igen, a mai kornak éppúgy megvannak a maga problémái, mint bármelyik korábbinak. Azt azonban látnunk kell, hogy minden kor hoz magával új lehetőségeket, új távlatokat is. Ahogy a régi, mára már elavult rendszerek (sok emberben bizonytalanságot keltve) meginognak, ahogy egyre inkább eltűnnek az életünkből a régebbi korok fogódzói és irányjelzői, úgy kapja meg az ember mind jobban azt a belső szabadságot, hogy önállóan, saját bensőjének, valódi egyéniségének megfelelően gondolkodjon, ítéljen, érezzen, éljen. Szinte minden régebbi korban erős dogmák és hitrendszerek határozták meg teljes népcsoportok gondolkodásmódját és életformáját, melyek az egyének szintjén is megnyilvánultak. Ez egyrészt biztonságot jelentett, másrészt viszont az egyéni véleményalkotást lehetetlenné tevő köteléket is, hiszen azonosulni kellett a kollektív nézetekkel, az ember nem vállalhatta fel egyéniségét, a csoport által elfogadott értékekhez való alkalmazkodás volt a legfontosabb.
Ma nagy felfordulás van a világban, ez tény. Talán még sohasem volt ekkora káosz az értékek tekintetében. Ez azonban azt is magával hozza, hogy az ember maga választhatja meg azokat. Meggyőződésem, hogy a mai embernek sokkal inkább van választási lehetősége, mint a régebbi korokban élőknek. Akit zavar, hogy felelősséget kell vállalnia önmagáért és az életéért, azt ez a szabadság megijesztheti. Nem igazán tud mit kezdeni vele. Könnyebb lenne számára egy olyan rendszerben élni, ahol nem neki kell kitalálnia és megteremtenie az életét és az ahhoz szükséges irányelveket. Ezzel szemben azon emberek számára, akiknek fontos a szabad szellemiség és önmeghatározás, ez egy roppant kedvező kor lehet. A mai ember egyre tudatosabb, mind többen és többen ismerik fel, hogy a régi, tekintélyelven alapuló világ miként vezetett orruknál fogva egyéneket és népeket egyaránt. Sohasem tudtam elfogadni Darwinnak az élet keletkezéséről alkotott elméletét, de abban kétségtelenül igaza van, hogy mindig az az egyed boldogul, amelyik alkalmazkodni tud a megváltozott körülményekhez, életfeltételekhez. Vagyis a mai világ viharai közepette is lehetsz boldog, ha megtanulsz egy fontos dolgot.
És hogy mi az? A pozitív szemléletmód. Az a képesség és szokás, hogy nem arra irányítod a figyelmed, hogy mennyi baj van a világban (vagy a világgal), hanem arra, hogy a jelenlegi helyzet milyen lehetőségeket kínál. A mai kor nem rossz, egyszerűen csak mások a jellemzői, mint a korábbiaknak. Fogadd el, hogy mindig minden változik, és nézd a jelen pozitív oldalát! Ez a szemléletmód segíthet abban, hogy egyre elégedettebb és kiegyensúlyozottabb légy. Ezzel pedig megteremted magadban azt a szubjektív valóságot, amely az aktuális társadalmi körülményektől függetlenül is pozitív lehet. Nem az a lényeg, hogy milyen korban élünk, hanem az, hogy miként képezzük le azt a magunk számára. A jót keresd benne, és azt fogod megtalálni!