A gyermek lelki szükségletei és sérülései – 1. rész

Személyiségünk gyökerei a gyermekkorba nyúlnak vissza, ezért tartja a pszichológia olyan meghatározónak a korai élményeket. Felnőttkori lelki problémáink szinte mindig a múltban szerzett sérüléseinkkel állnak kapcsolatban valamilyen formában. A sérülés fogalmát azonban tágan kell értelmezni, nemcsak a nyilvánvaló traumák tartoznak ide, hanem sok olyan hatás, beazonosulás is, melyeket felnőttként természetesnek veszünk. Például egy kicsi gyerek akkor is megszenvedi a szülő távollétét, ha az munkája miatt nincs vele, és nem felelőtlenségből vagy szándékos elhanyagolásból. A gyermek emocionális kis lény, nem fogékony, és nem is kell fogékonynak lennie az észszerű magyarázatokra. Ő még kizárólag az érzelmek, az ösztönök és az emberek közötti láthatatlan erővonalak nyelvén ért. Megvannak a maga szükségletei, és ha ezek nem elégülnek ki, akkor sérül, akár védhető a megvonás racionális érvekkel, akár nem.

Valamilyen formában és mértékben mindannyian sebzettek vagyunk. Kiesve a tudatosan megélt isteni egység állapotából, az emberi létnek szükségszerűen megvannak a sérülései. A születés már önmagában trauma, vele magunkra vesszük a karmát, vagy ha úgy tetszik, a keresztet. A testet öltéssel tudatunk beszűkül, így megteremtődnek a később létrejövő személyiség, az ego alapjai. A személyiség spirituális megközelítésben nem több, mint azzal a szereppel való azonosulás, amely az egyes ember szocializációja során kialakul. Megfeledkezve szellemi eredetünkről, elhisszük, hogy az egónk vagyunk, azaz beleálmodjuk magunkat egy földi életbe. Az egységtudatnak az ilyen módon történő elvesztése, a Paradicsomból való kiesettség élménye viszont megnyitja az utat a félelem és a szenvedés előtt.

Mivel mindannyian sérüléseket hordozunk a lelkünkben, nyilvánvaló, hogy nem létezik sem tökéletes szülő, sem ideális gyermekkor. Nagyon sok ember tart attól, hogy valamit elront a nevelésben. A fent felvázolt spirituális törvényszerűség alapján az effajta aggodalmak megalapozottak, ámde szükségtelenek. Természetesen mindannyian követünk el hibákat, hiszen a tökéletlenség a földi lét alapvető jellemzője. Amennyiben feltételezzük, hogy sorsunkat magasabb szellemi törvények vezérlik, úgy nyilvánvalóan már születésünk körülményei is előre meghatározottak – a vonzás elve alapján a lélek oda érkezik be, ahol azok a hatások érik majd, amelyekre földi küldetése beteljesítéséhez szüksége van. A lelki csiszolódás, érlelődés nehéz, hosszú és fájdalmas folyamat, amely leckék, kihívások, mi több, szenvedés révén megy végbe. Spirituális szempontból tehát nem létezik elhibázott, rossz gyermekkor, csupán kódolás történik: az íródik be a korai életszakaszban, amire a léleknek szüksége van ahhoz, hogy nemesedése érdekében, a nehézségeken túljutva, formálódni, emelkedni tudjon.

A spirituális megközelítéssel azonban a nyugati pszichológia nem, vagy csak alig foglalkozik. A lélek tudománya ugyanis az egyszeri földi létezésre koncentrál. Nem is baj, hogy így van, hiszen itt és most valóban azzal a személyiséggel van dolgunk, amivé a szocializáció során váltunk. Azon keresztül tud fejlődni a lélek. Az ego tehát eszköz csupán, de nagyon fontos eszköz – alapvetően emberré válni vagyunk mi most itt. A sors elsődlegesen a gyermekkori élményeken keresztül íródik be a személyiségbe, így a karma oldása is csak emberlétünk, földi küldetésünk felvállalásán keresztül történhet meg. Ennek megfelelően érdemesebb lelkünk kiegyensúlyozásán és jellemünk tökéletesítésén munkálkodni, mintsem szellemi magasságokba menekülni.

Teóriákkal és vallásokkal ugyanis nem tudjuk kezelni érzelmi elakadásainkat és gyermekkori sérüléseinket. Az olyan alapvető szükségleteinket, mint a szeretet, az elfogadás vagy a biztonság, nem tudja pótolni semmilyen magasröptű elmélet vagy magasztos eszme. A ma élő ember alapvetően biológiai-érzelmi lény, a szellemi dimenziók csak egy bizonyos fejlettségi szinten nyílnak meg számára, és ez a sorrend nem fordítható meg. Ahhoz tehát, hogy fejlődni tudjunk, elsősorban testi-lelki egyensúlyunkat kell megteremtenünk. Ez az a bázis, amelyre a spirituális érlelődés ráépülhet. A bázisnak a kialakításában és megszilárdításában pedig sokat segíthet a pszichológia azzal, hogy megismerhetővé és feldolgozhatóvá teszi gyermekkori sérüléseinket. Alapvetően hat olyan korai szükségletünk van, melyek ki nem elégülése felnőttkori problémáink okozója. Ezeket fogjuk megvizsgálni a cikk folytatásában.