A gyermek lelki szükségletei és sérülései – 1. rész

GyermekSzemélyiségünk gyökerei a gyermekkorba nyúlnak vissza, ezért tartja a pszichológia olyan meghatározónak a korai élményeket. Felnőttkori lelki problémáink szinte mindig a múltban szerzett sérüléseinkkel állnak kapcsolatban valamilyen formában. A sérülés fogalmát azonban tágan kell értelmezni, nemcsak a nyilvánvaló traumák tartoznak ide, hanem sok olyan hatás, beazonosulás is, melyeket felnőttként természetesnek veszünk. Például egy kicsi gyerek akkor is megszenvedi a szülő távollétét, ha az munkája miatt nincs vele, és nem felelőtlenségből vagy szándékos elhanyagolásból. A gyermek emocionális kis lény, nem fogékony, és nem is kell fogékonynak lennie az észszerű magyarázatokra. Ő még kizárólag az érzelmek, az ösztönök és az emberek közötti láthatatlan erővonalak nyelvén ért. Megvannak a maga szükségletei, és ha ezek nem elégülnek ki, akkor sérül, akár védhető a megvonás racionális érvekkel, akár nem.

Valamilyen formában és mértékben mindannyian sebzettek vagyunk. Kiesve a tudatosan megélt isteni egység állapotából, az emberi létnek szükségszerűen megvannak a sérülései. A születés már önmagában trauma, vele magunkra vesszük a karmát, vagy ha úgy tetszik, a keresztet. A testet öltéssel tudatunk beszűkül, így megteremtődnek a később létrejövő személyiség, az ego alapjai. A személyiség spirituális megközelítésben nem több, mint azzal a szereppel való azonosulás, amely az egyes ember szocializációja során kialakul. Megfeledkezve szellemi eredetünkről, elhisszük, hogy az egónk vagyunk, azaz beleálmodjuk magunkat egy földi életbe. Az egységtudatnak az ilyen módon történő elvesztése, a Paradicsomból való kiesettség élménye viszont megnyitja az utat a félelem és a szenvedés előtt.

Mivel mindannyian sérüléseket hordozunk a lelkünkben, nyilvánvaló, hogy nem létezik sem tökéletes szülő, sem ideális gyermekkor. Nagyon sok ember tart attól, hogy valamit elront a nevelésben. A fent felvázolt spirituális törvényszerűség alapján az effajta aggodalmak megalapozottak, ámde szükségtelenek. Természetesen mindannyian követünk el hibákat, hiszen a tökéletlenség a földi lét alapvető jellemzője. Amennyiben feltételezzük, hogy sorsunkat magasabb szellemi törvények vezérlik, úgy nyilvánvalóan már születésünk körülményei is előre meghatározottak – a vonzás elve alapján a lélek oda érkezik be, ahol azok a hatások érik majd, amelyekre földi küldetése beteljesítéséhez szüksége van. A lelki csiszolódás, érlelődés nehéz, hosszú és fájdalmas folyamat, amely leckék, kihívások, mi több, szenvedés révén megy végbe. Spirituális szempontból tehát nem létezik elhibázott, rossz gyermekkor, csupán kódolás történik: az íródik be a korai életszakaszban, amire a léleknek szüksége van ahhoz, hogy nemesedése érdekében, a nehézségeken túljutva, formálódni, emelkedni tudjon.

A spirituális megközelítéssel azonban a nyugati pszichológia nem, vagy csak alig foglalkozik. A lélek tudománya ugyanis az egyszeri földi létezésre koncentrál. Nem is baj, hogy így van, hiszen itt és most valóban azzal a személyiséggel van dolgunk, amivé a szocializáció során váltunk. Azon keresztül tud fejlődni a lélek. Az ego tehát eszköz csupán, de nagyon fontos eszköz – alapvetően emberré válni vagyunk mi most itt. A sors elsődlegesen a gyermekkori élményeken keresztül íródik be a személyiségbe, így a karma oldása is csak emberlétünk, földi küldetésünk felvállalásán keresztül történhet meg. Ennek megfelelően érdemesebb lelkünk kiegyensúlyozásán és jellemünk tökéletesítésén munkálkodni, mintsem szellemi magasságokba menekülni.

Teóriákkal és vallásokkal ugyanis nem tudjuk kezelni érzelmi elakadásainkat és gyermekkori sérüléseinket. Az olyan alapvető szükségleteinket, mint a szeretet, az elfogadás vagy a biztonság, nem tudja pótolni semmilyen magasröptű elmélet vagy magasztos eszme. A ma élő ember alapvetően biológiai-érzelmi lény, a szellemi dimenziók csak egy bizonyos fejlettségi szinten nyílnak meg számára, és ez a sorrend nem fordítható meg. Ahhoz tehát, hogy fejlődni tudjunk, elsősorban testi-lelki egyensúlyunkat kell megteremtenünk. Ez az a bázis, amelyre a spirituális érlelődés ráépülhet. A bázisnak a kialakításában és megszilárdításában pedig sokat segíthet a pszichológia azzal, hogy megismerhetővé és feldolgozhatóvá teszi gyermekkori sérüléseinket. Alapvetően hat olyan korai szükségletünk van, melyek ki nem elégülése felnőttkori problémáink okozója. Ezeket fogjuk megvizsgálni a cikk folytatásában.

Kategória: Gondolatok | A közvetlen link.

A gyermek lelki szükségletei és sérülései – 1. rész bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kis István szerint:

    Nagyon érdekes és egyben,nagyon izgalmas! Már alig várom a folytatást. Mindig nagy érdeklődéssel várom írásait,remélve hogy magam fejlődésére tudom fordítani! Köszönöm szépen! Tisztelettel: István

  2. Becsi Etelka szerint:

    Kedves Adolf! Nagyon életszerűen írta le a problémát. A pozitív családi háttér nagyon fontos a gyermek lelki fejlődésében. Számos esetben van az hogy a két szülő nevelési módszere eltérő. A gyermekem apukája soha nem dicsérte inkább elmarasztalta lányunkat, így az önbizalma NEM alakult ki, melynek következménye személyiség zavar. Ezt az állapot már 20 éve tart. Több szakember is próbált segíteni de eddig eredmény nélkül. Lehet e egy régi helyzetet “felülírni” hogy ezáltal pozitív irányt vegyen a személyiség fejlődése? Köszönettel:Etelka

  3. Bartos Zsuzsanna szerint:

    Nagy érdeklődéssel, örömmel és kiváncsisággal olvasom sorait, bízom benne, hogy megtalálom a kulcsot a 15 éve fenálló /félelem,szorongás/problémámra. Nagyon hosszú utat tettem meg eddig eredménytelenül. Őszinte tisztelője: Zsuzsi

  4. Lazók Jánosné szerint:

    Nagyon örültem ,amikor olvastam újabb írását, mert pont ez a téma foglalkoztat, amit szeretnék már régóta részleteiben jobban megismerni. Köszönöm szépen. Hálás szívvel: Katalin

  5. Horváth-Nagy Ilona szerint:

    Nagyon érdekes és fontos téma. Évtizedek óta foglalkoztat, hogy hogyan tudok egyensúlyba, harmóniába kerülni “magammal” és a környezetemmel. Ez többnyire – nemcsak szerintem – sikerül, mégis a párkapcsolatomban sokszor vannak kilengések. Nem tudom egyértelműen megállapítani, hogy ez hol siklik ki, mikor borítom én és mikor a párom az egyensúlyt. Nagyon köszönöm az útmutatást, és nagyon várom a folytatást. Szeretettel, Üdvözlettel Ica

  6. Jánosné Jámbrik szerint:

    Nagyon érdekel ez a téma, örömmel várom a folytatást, köszönöm, mindig kapok valamilyen segítséget az írásaiból.
    Köszönettel: Márta

Hozzászólás a(z) Horváth-Nagy Ilona bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az Email címed nem tesszük közzé. A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitöltened!